A népszerűség alapjáról ismerszik meg. Arról a vágyról, amely az emberi lélekben emelkedik föl, s tettekre ösztönzi a később népszerűvé váló embert. Ez a vágy akkor teljes, bármilyen furcsa, ha az intimitásra, az emberi kapcsolatok mélyének megtapasztalására törekszik. Ha ez hősies szintre lép, akkor áldozatok hozatalához vezet.
Az egyetlen és örök áldozat
Pál apostol a zsidók hoz írt levelében hosszan kifejti, hogy Jézus áldozata az egy és örök áldozat. (Vö. Zsid10 1-17) Az apostol úgy fogalmaz, hogy Jézus „örökre ott ül Isten jobbján.” Vagyis az Atya maga mellé emeli a Fiút, mert ez az áldozat az Atya által kért és elfogadott bizonyítéka annak, hogy a Fiú valóban rajongásig szerette őt. Ez az áldozat utat nyitott a Szentléleknek is, aki eljött Jézus mennybemenetele után. De mi történik az emberrel? Mi történik azzal az emberrel, aki átérzi, hogy érte, az ő személyes üdvösségéért, az ő saját örök életéért halt kínhalált a Fiú?
Az ember ettől az áldozattól megrendül. Jézus maga is mondja, hogy a legnagyobb szeretet, ha valaki életét adja barátaiért, Ő pedig majd a bűnösökért hal meg. (Vö. Jn15, 13) Ez az az intimitás, ami nem fokozható tovább. Az érintések és szavak nélküli odaadás, amelyre minden ember vágyik. Jézus ezt az érzést foglalja abba a képbe, hogy ha fölemeltetik, mindenkit magához vonz. (Vö. Jn12, 32) És ne gondoljuk, hogy a szentek lelke működik csak így.
Aki nem jut el a megrendülésig
Akik rosszul fölépített tanítást kapnak Jézusról, nagyon nehezen juthatnak el a halála miatti megrendüléshez. Ugyanakkor a személyes boldogság keresése önkéntes halálba viheti őket. A muzulmán öngyilkos merénylőket is mártírként emlegetik Mohamed hívei. A bombával fölszerelt muszlim két lehetőség közül az egyik rosszat választja. A beszervezői azt mondják neki, hogy mártír lehet: a hetedik mennyországba kerül és minden jóban részesül. Ezzel szemben a terroristák ellen harcolók azt kínálják neki, hogy az országában majd demokrácia lesz. Az öngyilkos merénylő a paradicsomot választja, mert biztos abban, hogy áldozata örök életet hoz saját magának. Mert az ember élni akar a halála után is. De aki jó tanítást kap Jézusról, abban az örök élet utáni vágyakozás mellett egyre növekszik az örök szeretet utáni vágy is. És Jézus is ember volt.
A szentek is népszerűek
Jézus valóságos ember volt. Sokszor próbált elbújni a sokaság elől, főleg azért, hogy magában imádkozzon. A népszerűség az ember Jézus számára valószínűleg pszichés teher volt. De tudta, hogy olyan tetteket kell végbe vinnie, amelyek hitre vezetik az embereket. Azért jó, ha Őt ismerik az emberek, mert nála vannak az örök élet igéi. És azt is tudta, hogy a szenvedése során végtelenül magányos lesz. Olyan végtelenül magányos, hogy azt kellett kérdeznie: „Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engem?” (Mt27, 46). Ez az a félelmetes társtalanság, amely a hívőket meggyőzi arról, hogy ők is feláldozhatják magukat másokért. A keresztény vértanúk ugyanis nem egy eszmerendszerért, nem a saját üdvösségükért, hanem az Isten szerelméért adják életüket. És a mennyből segítenek bennünket. Így népszerűek.
