A háborút nemcsak fegyverrel vívják, része annak az információs hadviselés is. A háborút értelmező narratívákat főleg a világ vezetői határozzák meg, az államok álláspontjait pedig leginkább az mutatja meg, miként szavaznak az ügyről az ENSZ-ben. Összefoglaló.

Az Al Jazeera arab hírcsatorna megvizsgálta az izraeli és a palesztin vezetők, valamint az ENSZ Biztonsági Tanács öt állandó tagjának, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Kína és Oroszország vezetőinek, továbbá nyolc regionális hatalom, Egyiptom, Irán, Jordánia, Libanon, Katar, Szaúd-Arábia, Szíria és Törökország vezetőinek több száz beszédét, kielemezte 118 ENSZ-tagállam képviselőinek összes BT- és közgyűlési felszólalását az október 7. és november 15. közötti intervallumban, hogy tényszerű képet kapjon, mely állam hol áll a konfliktusban.

Tűzszünet vagy humanitárius fegyvernyugvás?

Több állam egy feltétel nélküli tűzszünet kidolgozását sürgette, más országok a humanitárius fegyvernyugvást támogatták – előző a fegyveres konfliktus teljes beszüntetését jelenti az ENSZ terminológiájában, a második csak egy időleges szünetet a harcokban. Az arab hírcsatorna összesített adatai szerint 

az ENSZ-tagállamok 55 százaléka a tűzszüneti, 23 százaléka az időleges fegyvernyugvást támogatta, 

míg 22 százalékuk egyik verzió mellett sem rakta le a voksát. 

A tűzszünet csoportban találhatóak a globális Dél nagy államai, a muszlim és az afrikai államok többsége, Oroszország és szövetségesei, az európai államok közül pedig Franciaország, Spanyolország vagy Belgium. A fegyvernyugvási csoportba a Nyugat vezető államai és Japán, illetve kisebb európai államok közül Svájc vagy Románia tartozik, míg az állást nem foglaló államok között van Izrael, Ukrajna, India, Olaszország, a V4-államok, köztük Magyarország is.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Al Jazeera English (@aljazeeraenglish) által megosztott bejegyzés

A tágabb kontextus vagy csak a mostani háború számít?

Az Al Jazeera megvizsgálta azt is, hogy az ENSZ-tagállamok képviselői a nyilatkozataikban csak a mostani háborús helyzetről beszélnek, vagy esetleg történeti kontextusban értelmezik azt, az ok-okozati összefüggéseket is számba veszik – vagyis: megszólalásaikban szerepelnek-e az izraeli megszállás, a gázai blokád, a zsidó telepek vagy a két állami megoldás kifejezések.

Az államok 46 százaléka említi a megszállást, illetve értelmezi a jelenlegi konfliktust egy több évtizede tartó megszállás következményének, 54 százalékuk pedig nem. Nem meglepő módon a szórás azt mutatja, hogy nagy átfedés van az első és az előző szempont szerinti tűzszüneti csoport, illetve a második és a fegyvernyugvásos csoport között. 

Az európai államok többsége, így Magyarország is, nem említi a megszállást, míg Hollandia és Svájc igen.

A gázai blokád kifejezést az államok csupán 23 százaléka használja, az európaiak közül az írek és a luxemburgiak, a 77 százalék nem (a magyar képviselők sem).

A zsidó telepeket a nemzetközi jog illegális struktúráknak nevezi, mégis, az ENSZ-tagállamok képviselőinek csak 36 százaléka nevezi nevén ezeket (az európaiak közül a franciák vagy a spanyolok), az országok 64 százaléka nem (Magyarország sem).

A két állami megoldás kifejezés bevett formula az ENSZ közbeszédében, hiszen erről konszenzus volt a nemzetközi közösségben, mégis az államok 5 százaléka nem használja hivatalos nyilatkozataiban – és meglepetésre ezen hat ország egyike Magyarország. 

Van-e konszenzus a BT-ben és a Közgyűlésben?

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa október 7. és november 15. között nyolc ízben tanácskozott, és négy sikertelen voksolást követően csak az ötödik fordulóban volt képes határozatot hozni a gázai háborúval kapcsolatban. A BT határozatai elvileg kötelező érvényűek mind a 193 ENSZ-tagállam számára. 

Az erősen felvizezett végső szöveg nem tartalmazta végül sem a tűzszünet kívánalmát, sem a két állami megoldás kifejezést sem.

Az Al Jazeera megállapítja azt is, hogy a terrorizmus elleni küzdelem kifejezést az izraeli képviselők rendszeresen használják, hogy ezzel indokolják a Gázai övezet bombázását, az Izrael önvédelemhez való joga kifejezést pedig a nyugati vezetők (Joe Biden, Rishi Sunak, Olaf Scholz, Ursula von der Leyen vagy Emmanule Macron) hangoztatják, és ezzel egy értelmezési paradigmát adnak a jelenlegi háborúnak, pedig – mint a lap hozzáteszi – egy megszálló hatalomnak a megszállás alatt álló területen őt érő támadás esetén nincs önvédelemhez való joga. 

Az ENSZ Közgyűlésében mind a 193 tagállamnak egy szavazata van. Október 27-én a Közgyűlés szavazott, és egy azonnali humanitárius fegyvernyugvás bevezetéséről szóló határozatot fogadott el. 121 ország támogatta az előterjesztést (köztük olyan európai államok is, mint Franciaország vagy Spanyolország), 14 ellene voksolt (Izrael, Egyesült Államok és Magyarország ), míg 44 tartózkodott (többek között Németország, India vagy Ausztrália).

A háború megindulása óta hét ország (Bahrein, Csád, Chile, Kolumbia, Honduras, Jordánia és Törökország) visszahívta diplomatáit Izraelből, 

három pedig megszakította a diplomáciai kapcsolatait a zsidó állammal (Bolívia, Belize és Dél-Afrika).

Hol tüntetnek ki mellett?

A háborús helyzetben a világ számos országában tartottak szimpátiatüntetéseket vagy a palesztin ügy vagy Izrael mellett. Az Al Jazeera adatai szerint október 7. és november 24. között összesen 8371 tüntetést rendeztek meg 118 országban, ezek 87 százaléka palesztin-barát, 10 százaléka Izrael-párti, míg a fennmaradó 3 százalék semleges, háborúellenes demonstráció volt.

A tüntetések fele a Közel-Kelet és Észak-Afrika államaiban, negyede Európában, másik negyede pedig Észak-Amerikában történt. A legtöbb demonstrációt az Egyesült Államokban, Jemenben, Marokkóban, Törökországban és Iránban tartották. 

Az eddig legnagyobb méretű palesztin-párti tiltakozás Londonban volt november 11-én, 

a brit hatósági adatok szerint 300 ezren vettek részt rajta, a szervezők szerint minimum kétszer ennyien.

Forrás:Mandiner