A píszí, azaz a politikai korrektség, illetve az a szerint való kommunikáció korunk jelensége? Attól függ, hogy milyen oldalról nézzük. Ha azt tekintjük, hogy bizonyos szavak használatát tiltja, akkor egyáltalán nem korunk jelensége. Elég csak arra a jelenetre gondolnunk, amikor a My Fair Lady hősnője, Eliza kiváló angol kiejtéssel megjelenik a lóversenyen és előkelő nőkkel beszélget. Nem csak azért vetik meg, amiket a történetei tartalmaznak, hanem bizonyos szavak használatáért. De a történelemben minden korszakban voltak olyan szavak, kiejthetetlen tabuk, amiknek a használata veszélyt jelentett az emberek számára. Ez különösen jellemző a vallásokra. A kereszténység ebből a szempontból (is) a szabadság tágas tere. De ahhoz, hogy megértsük a píszihez való keresztény viszonyt, először meg kell ismernünk a jelenség lényegét.
Ki áll a központban?
A politikailag korrekt beszéd tilalmai főleg bizonyos társadalmi csoportokról szóló kommunikációjában érvényesek. A píszí elleni védekező keresztényi viselkedés nem azért alakult ki, mert a keresztények ne érzenének együtt a különböző kisebbségekkel. A keresztények sokkal többet tesznek az ilyen embertársaikért, mint a róluk politikailag korrekten beszélők. A keresztények közül sokan átvesznek a píszíből szavakat, mert nem akarják sérteni azokat, akik vakok vagy mozgássérültek. Például nyugodtan elhagyják a tolókocsi kifejezést és helyette a barátságosabb kerekesszék összetett szót használják. A keresztények legfőbb baja a píszível, hogy a píszí szerint gondolkozók csak emberi dimenziókban gondolkoznak. Egy társadalom beszédmódja nagyban attól függ, hogy kit tesz a társadalomi szerveződés központjába. E szerint a történelemben eddig 3 olyan társadalmi megállapodás volt, amely a szóhasználatot is 3 féle módon írta elő.
Félelem-központúság
Jézus korában is sok olyan szó volt, amit a nyilvános beszédtérben nem volt illendő használni. A legfőbb tilalom azonban az Isten nevének kiejtésére vonatkozott. Ezt a tilalmi rendet mégsem istenközpontúságnak nevezném, hanem félelemközpontúságnak. A kor kommunikációjának őrei, a farizeusok Jézust is istenkáromlással vádolták és tudták halálra adni. Ez a látszólag jó szabály, a hatalmas tisztelet Isten iránt, lehetetlenné tette, hogy a zsidó hívek jézusi istenképet rajzoljanak maguknak. Pedig az mind az emberi léleknek, mind az emberi pszichének nagy jó. De miről beszélek, milyen beszédmódról, amikor jézusit mondok?
Az Atyaközpontúság
Jézus szenvedélyesen szerette az Atyát. Amikor tehette elvonult, hogy hozzá imádkozzon. Elfogadta tőle a szenvedést. Meg akarta mutatni mindenkinek, hogy Isten gondoskodó Atya. Ahhoz, hogy ezt megértsük, a mező liliomairól beszélt, és megtanította nekünk, hogy Isten akarata üdvözítő akarat. Elmondta, hogy Ő és az Atya egy. Ebből következik, hogy a keresztények létközpontja a mi Atyánk. A keresztények nem az embert teszik a teremtés központjába, hanem a szeretetet, aki Isten. De mi a baj akkor azzal, ha szépen beszélünk a társadalom kisebb csoportjairól? Éppen az, hogy e kommunikációs forma nem a gondoskodó Atyát állítja a gondolkozás középpontjába.
Emberközpontúság
Ha valaki kételkedne benne, hogy a píszí „apostolai” bajban vannak Istennel, akkor kérem, hogy olvassák el ezt a rövid idézetet, melyet a Wikipedia politikai korrektség oldalról másolok ide. „… a politikai korrekt megfogalmazás érzékeltetni tudja az embernek kijáró tiszteletet, amennyiben tekintettel van az adott csoport és hozzátartozóik által preferált szóhasználatra (szemben a tévképzeteket keltő vagy társadalmi elítélést tükröző megnevezésekkel). https://hu.wikipedia.org/wiki/Politikai_korrekts%C3%A9g
Vagyis az embernek járó tiszteletet adja a politikai korrektség. Istennek azonban nem ad tiszteletet. És mi a baj az emberközpontúsággal? Az, hogy minden olyan eszmének, amely az embert teszi középpontba százmilliókban mérhető az áldozatai száma. A kommunizmus a fő példa erre, de már a polgári forradalmaknak is rengeteg áldozatuk volt.
A keresztény válasz a polkorrektségre
Ezek után nem nehéz megérteni, hogy mi az igazi baja a keresztényeknek a píszível. Ez a beszédmód átformálja a lelket. A sok píszí szöveg hallgatása utánzást vált ki. Nem csak az a baj a píszível, amit elvesz, hanem az is, hogy rossz gondolkozásmódot alakít ki.
Sokan kérdezhetik, hogy rendben, de mit tegyünk ellene. Erről írok majd e kétrészes sorozat második részében.
Rákóczi Piroska
