A Tisza tapsoló mamelukjai ma megszavazták a 17. Alaptörvény-módosítást, a tőrdöféseket a jogállamiságba. Igen, abba, amiért 16 éven át annyira aggódtak a kívülről fizetett tollnokok.

Jellemző kép, ahogy éveken át rohangáltak a Telex és a 444 firkászai Varga Judit meg mások után, hogy mondják már meg, mi az a jogállam. Most nem futkosnak. Pedig pontosan meg tudjuk mondani, negatív definícióval: na ez nem jogállami, amit az alkotmánymódosítás ma elfogadott.

A jogállamiság elve ugyanis azt jelenti, hogy a hatalom minden gyakorlása a jognak van alávetve. Ez az az elv, amelyhez az államhatalom valamennyi megnyilvánulását mérni kell, kivétel nélkül. A jogállamiságnak igenis vannak objektív ismérvei, értéktartalmú alapelemei: ilyen a hatalommegosztás, a jogbiztonság, a visszaható jogalkotás tilalma, a tisztességes eljáráshoz való jog. Ezek nagyon konkrét, tiszta tartalmak.

Ha nagyon szigorú vagyok, akkor a jogállamiság elvéből az alkotmányban szabályozott szerveknek az a kötelessége is következik, hogy alkotmányos jelentőségű hatásköreiket jóhiszeműen, feladataik teljesítését kölcsönösen segítve, együttműködve gyakorolják (8/1992. (I. 30.) AB határozat), melyet itt egyetlen valaki sért meg folyamatosan a többiekkel szemben: Magyarország április 12-én megválasztott miniszterelnöke. Illetve mostmár az országgyűlési mamelukok is a szavazataikkal. Most múlik pontosan a jogállamiság. Elmondom, hogyan.

1. AZ ELSŐ TŐRDÖFÉS: SZEMÉLYRE SZABOTT JOGALKOTÁS ÉS HATALOMMEGOSZTÁS ELVE

Az egyszerűen fogalmilag nem jogállami, ha nem a meglévő alkotmányos eljárás szerint fosztanak meg közjogi méltóságokat, egyenesen egy köztársasági elnököt a tisztségétől. Ugyanis eleve ott volt az Alaptörvényben a megfosztási eljárás: abban az Alaptörvényben, amire Magyar Péter felesküdött. Úgy és csak úgy lehetett volna a köztársasági elnököt jogállamban eltávolítani; ha nem, akkor onnantól nincs jogállam. Ha az Alaptörvény által rögzített jogi felelősségmegállapításra nem kerül sor, úgy az elmozdítás csak politikai okokból történhet, amely alkotmányjogi szempontból súlyos helyzet. Most pedig pontosan ez történik, méghozzá az Alaptörvény megerőszakolásával. A köztársasági elnök, akiről mint személyről gondoljunk bármit, mégiscsak a köztársaság első polgára és az egykor-volt (szakrálisabb) államfői pozíció modernkori közjogi letéteményese. Nos, őt az Alaptörvény ma elfogadott módosítása a futottak még, „záró és vegyes rendelkezések” részébe biggyesztett egy sorral rúgja ki. Értik. Egy államfőt.

Ráadásul ez az Alaptörvény “futottak még” rendelkezéseibe biggyesztett “megoldás” valójában normatív szabályozási tárgykörben egyedi, konkrét személyekre szabott döntés, egy konkrét személynek a tisztsége alóli felmentése. A jogszabály nem lehet egyedi, személyre szabott eszköz, fogalmi ismérve az általános hatály. Ez itt innentől nem jogszabály, hanem egy egyedi döntés.

A hatalommegosztás elvével sem egyeztethető össze, hogy a végrehajtó hatalom feje más alkotmányos szervek tisztségviselőit politikai megfontolások alapján elkergesse. Akkor sem, ha ehhez a mamelukjai asszisztálnak. Ez a mai nap minden bizonnyal teremt olyan precedenst, hogy innentől bármilyen politikai akarat átnyúlhat bármilyen közjogi méltósághoz. Át is fog. Rögtön a következő is, 2030-ban. Ellen-tisztítótűz; egy Mariusra egy Sulla. A szellem kiszabadult a palackból.

2. MÁSODIK TŐRDÖFÉS: VISSZAMENŐLEGES JOGALKOTÁS

Az említett közjogi tisztségviselők eltávolítására irányuló új jogi szabályok – az Alaptörvény módosításával történő – jelen elfogadása továbbá a visszamenőleges jogalkotás tilalmába ütközik, ami a jogbiztonság, és ezen keresztül megint csak a jogállamiság elvét kérdőjelezi meg.

Márpedig az Alaptörvényt úgy módosítani, hogy megszüntetik a tisztségviselők megbízatását, az utólagos módosítás a megbízatási időn, ami visszaható hatályú jogalkotásnak minősül. Ezt mindegy, hol csinálják: visszaható a hatály abban az esetben is, ha ezt konkrétan alkotmánymódosítás során követik el, ahogy most tették.

A 7/2004. (III. 24.) AB határozat abban a tekintetben külön is világosan fogalmaz, hogy az Alaptörvényben nevesített tisztségviselők „ciklusokon átívelő megbízatási időtartama a demokratikus jogállam működésének olyan biztosítéka, amely az ügyek vitelének folyamatosságához fűződő érdeken túlmutat.” Ezek bizony a köztársasági elnök, az alkotmánybírák, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész, vagyis akiket épp eltávolítanak.

3. HARMADIK TŐRDÖFÉS: HAZAI ÉS NEMZETKÖZI ALKOTMÁNYOS ELVEK

Még egy alkotmánymódosítás, ideértve a mostani elfogadását sem jelentheti a fennálló Alaptörvénybe foglalt, a demokratikus alkotmányfejlődés által kikristályosított elvekkel és értékekkel ellentétes alkotmányozást következmények nélkül. Így az elmúlt 36 év alkotmányfejlődési vívmányait sem lehet kidobni, amire egyébként ugyanezek április 12 előtt maguk is előszeretettel hivatkoztak a fennálló kormánnyal szemben. Ilyen az 1/1992. (III. 5.) AB határozat, amely kimondja, hogy „jogállamot nem lehet a jogállam ellenében megvalósítani”. Most úgy látszik, ezt is áthágták. Egy 34 éves magyar alkotmányos alapelvet. Kemény.

Ám nem is csak a magyar Alkotmánybíróság konkrét döntései figyelemreméltóak itt, kezdve az Antall-kormány idejétől. Hanem más is. Ahogy a 45/2012. (XII. 29.) AB határozat kimondja, az alkotmányos legalitás tartalmi követelményei közé tartoznak a demokratikus jogállam alkotmányossági kritériumai, egyben nemzetközi egyezményekbe foglalt, a demokratikus jogállami közösségek által elismert és elfogadott alkotmányos értékek, alapelvek is.

Márpedig például a jogállamiság elvét a nemzetközi jog és az Európai Unió joga is védi. A 12 évben korlátozott országgyűlési mandátum konkrétan az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. kiegészítő jegyzőkönyvének 5. cikkébe ütközik. Ilyet a Fidesz sosem mert volna csinálni 16 év alatt sem.

4. NEGYEDIK TŐRDÖFÉS: JOG FELETTI SZUPETHATÓSÁG

A most megszavazott Vagyonvisszaszerzési Hivatal döntéseivel szemben nem lesz vétójoga sem az OBH-nak, ügyészségnek, ügyvédi kamarának, sem senkinek. Ez egy szuperhatóság lesz, szuperjogosultságokkal. Razziát rendel el, rárúgja az ajtót az üldözöttre, a bírósággal letartóztat, lehallgattat (a gyakorlatban ezeket a bíróság megkeresésre automatikusan rendeli el). Rendőri kísérettel jár, liktorok viszik előtte a fasces-t.

A tiszás Vagyonvisszaszerzési Hivatal nemhogy hatóság, de egyenesen szuperhatóság lesz, ami utasítja a rendőrséget, ügyészséget. Sőt, felül is írja ezeket, holott az ügyészség, az Európai Ügyészség, a KEHI, az ÁSZ, az Integritás Hatóság mind ugyanazt hivatott vizsgálni, amit az új szuperhatóság.

Politikai bunkósbot, nincs jogi kontrollja, csak a Tisza politikai akaratának van alávetve. Ne feledjék azok, akik a fideszes Szuverenitásvédelmi Hivatalt politikai bunkósbotnak tartották, hogy az a hivatal nem volt hatóság. A Vagyonvisszaszerzési viszont az lesz, méghozzá tehát mindenek felett álló politikai szuperhatóság, jogi kontroll nélkül, nemhogy az elmúlt 16, de az elmúlt 36 évben példátlanul. Valami véget ért, valami fáj.

5. ÖTÖDIK TŐRDÖFÉS: A PARLAMENTI ELIT KINYÍRÁSA

A parlamenti képviselők maximális ciklusainak a száma, a 12 év konkrétan az ellenzék parlamenti elitjének a kinyírását célozza, ami a kormánypártnak nincsen. Az volt a mondás a Tiszára szavazó tömegek részéről, vagyis a választásra jogosultak 41,75%-ától, hogy mi Európához akarunk tartozni, nem a cári Oroszországhoz, ezzel mozgósítottak egymillió 18-25 éves Netflix-kisgyereket a választásokra. A helyzet az, hogy Európában sehol sincs olyan, hogy a nyertes parlamenti többség korlátozza a választókat, hogy kit válasszanak meg. Ez pont a keleti önkény világa. Amilyen eddig nem volt.

A korlátozás nem csak absztrakt és jogelvi, hanem konkrét és érdemi. Ez alapján nem lehetne amúgy miniszterelnök Bethlen István, Tisza Kálmán, de még Wekerle Sándor sem, pedig azt hiszem mindhármuknak örülnénk. Vagy képzeljük el, hogy nem játszhatott volna már pár világbajnokság óta Ronaldo vagy Messi. A legrátermettebbet zárom ki. Anti-meritokrácia.

Legalább ilyen baljós, hogy ha a képviselők ideje eleve korlátozott egy pozícióban, az a rendszert a rövid távú haszonszerzés, a nagyobb korrupció és különösen a globális nagyvállalatok/ipari lobbik térnyerése felé tolja el, mint az oláhoknál.

6. ROHANUNK A FORRADALOMBA?

Ez az öt tőrdöfés többet is tesz, mint sebeket ejt a jogállamiságon. Forradalmi következményei lehetnek. Egy alkotmányos-demokratikus jogállamon belül az országos választásokon adott felhatalmazás ugyanis nem forradalmi. Ha a Tisza-kormány és a parlamenti mamelukjai magukat mégis forradalmi jogalkotónak érzik, akik öt ilyen tőrdöfést engedhetnek a jogállamiságba, azzal az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdés azon zárszerkezetét pattintják most fel, amely szerint Alaptörvényben foglaltak mindenkire kötelezőek. Az Országgyűlésre is, a Tiszára is, a miniszterelnökre is. Ők viszont ezeket a szabályokat épp megerőszakolták, tagadva ezt az Alaptörvényt, lényegében azt állítva, hogy itt maffiaállam volt (Magyar Péter kifejezése), autokrácia (42 “jogtudós” levele) meg “Orbán-fasizmus”. Ezért ők mindent megtehetnek.

Ez súlyos következménnyel jár. Vagy alkotmányos, jogállami helyzet van ugyanis, vagy forradalmi. Ez vagy-vagy; nem tudok szemezgetni a két állapot közül. Ha az eddigi Alaptörvény érvényességét és legitimitását ilyen módon megtagadjuk, akkor az a 2012 óta fennálló egész alkotmányos berendezkedés tekintetében történik, tehát a most tavasszal kiírt és megnyert választásra is. Felégeti az elmúlt évtizedek jogbiztonságát és alkotmányos rendjét, ahol mondjuk ad absurdum, az alkotmány érvénytelensége okán egyetlen a boltokban köttetett adásvételi szerződés sem érvényes, csak amit fegyverrel meg tudok védeni vagy ki tudok kényszeríteni.

Az öt tőrdöfés tehát több, mint öt seb a jogállamiságba: ezek az alkotmányos legalitás alapképletét pattintották fel. A jogrendet szavatoló zárat.

Indulhatnak a szabadcsapatok.

Dr. Tóth Máté
az energiajogász