Európa évtizedek óta előszeretettel figyelmezteti a kisebb offshore pénzügyi központokat a pénzmosás, az átláthatatlan céghálók és a hiányos pénzügyi ellenőrzés veszélyeire. Álvaro Tomas panamai ügyvéd szerint azonban ideje lenne megfordítani a tükröt: az elmúlt évek legnagyobb pénzügyi botrányai közül több ugyanis éppen Európában robbant ki, nem a karibi térségben.

A La Estrella de Panamá hasábjain megjelent véleménycikkében Tomas nem azt állítja, hogy Panamának vagy a régió országainak ne lenne szükségük szigorú pénzügyi ellenőrzésre. Azt vitatja, hogy a földrajzi elhelyezkedésből önmagában következtetni lehetne egy pénzügyi rendszer megbízhatóságára.

A Wise lett a legújabb európai példa

Tomas kiindulópontja a Wise körül folyó belga vizsgálat. A brüsszeli ügyészség 2025-ben kezdett nyomozást az európai fintech vállalat ellen annak feltárására, hogy megfelelően működtek-e a pénzmosás elleni ügyfél-azonosítási és tranzakciófigyelési rendszerei.

A vizsgálat több mint 500 millió eurónyi gyanús tranzakcióhoz kapcsolódik. Fontos ugyanakkor, hogy egyelőre vizsgálatról van szó: a Wise ellen nem született olyan döntés, amely kimondaná, hogy a vállalat pénzmosásban vett részt. A cég közölte, hogy együttműködik a hatóságokkal.

Tomas szerint azonban már az is figyelemre méltó, hogy Európa egyik legismertebb, technológiailag fejlett pénzügyi szolgáltatója gyanúba keveredhetett.

Revolut, Coinbase, Monzo – nem egyetlen esetről van szó

A panamai ügyvéd több más közelmúltbeli példát is felsorol.

A litván jegybank 2025-ben 3,5 millió euróra bírságolta a Revolutot a pénzmosás elleni ellenőrzés hiányosságai miatt. A hatóság problémákat talált az üzleti kapcsolatok és tranzakciók folyamatos megfigyelésében.

Írország jegybankja ugyancsak 2025-ben 21,5 millió eurós bírságot szabott ki a Coinbase európai vállalatára, miután a kriptotőzsde tranzakciófigyelő rendszere több tízmillió műveletet nem ellenőrzött megfelelően. A hatóság hangsúlyozta: ebből nem következik szükségszerűen az, hogy ezek a tranzakciók bűncselekményhez kapcsolódtak.

Nagy-Britanniában a digitális bankként működő Monzót 21,1 millió fontra büntette az FCA a pénzügyi bűnözés elleni rendszereinek hiányosságai miatt. A problémák odáig terjedtek, hogy ügyfelek olyan nyilvánvalóan valótlan címekkel is számlát nyithattak, mint a Buckingham-palota vagy a Downing Street 10.

A Barclays esetében pedig a brit pénzügyi felügyelet külön vizsgálja a magasabb kockázatú ügyfelek korábbi kezelését és a pénzmosás elleni kontrollokat. Itt szintén vizsgálatról, nem megállapított felelősségről van szó.

A Danske Bank már egészen más nagyságrend volt

Tomas legerősebb történelmi példája a Danske Bank észtországi fiókjának botránya.

A bank saját vizsgálata szerint 2007 és 2015 között mintegy 200 milliárd eurónyi, döntően külföldi ügyfelekhez kapcsolódó pénzmozgás haladt át az észt fiókon, amelynek jelentős részét magas kockázatúnak vagy gyanúsnak tekintették. Az máig tisztázatlan, hogy a teljes összeg „tisztára mosott pénz” volt-e, mindenesetre az ügy így is Európa egyik legnagyobb pénzügyi botrányává vált.

Érdemes hozzátenni, a Danske Bank 2022-ben az Egyesült Államokban bűnösnek vallotta magát banki csalással kapcsolatos összeesküvésben, és kétmilliárd dolláros összeget veszített el az amerikai eljárás lezárásakor.

Tomas számára ez éppen azt bizonyítja, hogy a pénzügyi bűnözés kockázata nem valamiféle karibi sajátosság.

Panama tudja, milyen érzés listára kerülni

A kritika mögött természetesen saját panamai tapasztalat áll.

Panama 2019-től éveken keresztül szerepelt a Pénzügyi Akció Munkacsoport, vagyis a FATF fokozott megfigyelés alatt álló országokat tartalmazó „szürke listáján”. A szervezet 2023 októberében vette le onnan, miután úgy ítélte meg, hogy az ország teljesítette a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni rendszerének javítására vállalt intézkedéseket.

Panama eközben jelentős változtatásokat hajtott végre többek között a tényleges tulajdonosok nyilvántartása, a pénzügyi és nem pénzügyi szolgáltatók ellenőrzése, valamint a kockázatalapú felügyelet területén.

A történethez ugyanakkor hozzátartozik, hogy az Európai Unió 2026 februárjában továbbra is Panamát sorolta az adózási szempontból nem együttműködő joghatóságok közé. Ez más lista és más kritériumrendszer, mint a FATF pénzmosási szürkelistája, de jól érzékelteti, miért különösen érzékeny a kérdés a panamai pénzügyi világ számára.

Tomas szerint a nyelvezetben is megjelenik a kettős mérce

A panamai ügyvéd egyik érdekesebb állítása nem is magukra a botrányokra, hanem azok értelmezésére vonatkozik.

Szerinte amikor egy kisebb karibi pénzügyi központban találnak hiányosságot, azt gyakran az egész joghatóság strukturális problémájaként mutatják be. Ha hasonló eset történik egy nagy európai banknál vagy fintechcégnél, inkább „szabályozási kihívásról”, a felügyelet megerősítéséről vagy egyedi megfelelési hibáról beszélnek.

A Tomas általa felsorolt esetek valóban azt mutatják, hogy a világ legfejlettebb és legszigorúbban szabályozott pénzügyi piacain sem lehet kizárni súlyos ellenőrzési hibákat, a rendszerszintű kockázatokat pedig a kettősmérce erősíti.

A pénzmosó nem országot, hanem gyenge pontot keres

A panamai ügyvéd érvelésének központi tétele szerint a modern pénzügyi bűnözésben egyre kevésbé van értelme egyszerűen „offshore” és „biztonságos” országokra osztani a világot.

A pénz ma már bankok, fintechcégek, elektronikus pénztárcák, kriptotőzsdék és nemzetközi fizetési hálózatok között mozog. A bűnözők nem feltétlenül egzotikus adóparadicsomot keresnek, hanem azt a pontot, ahol az ügyfél-azonosítás, a tranzakciófigyelés vagy a vállalatirányítás a leggyengébb – állítja a panamai ügyvéd.

A Wise, a Revolut vagy a Monzo esete ebből a szempontból azért érdekes, mert a fintechforradalom közben a pénzügyi szolgáltatások sebessége és nemzetközi jellege sokszor gyorsabban nőtt, mint az ellenőrzési infrastruktúra.

Nem kevesebb szabályt kér, hanem ugyanazt a mércét

Tomas végkövetkeztetése szerinte ugyanazt a kockázatalapú mércét kellene alkalmazni mindenhol, és a szabályozásnak nem kényelmes földrajzi célpontokat, hanem tényleges pénzügyi sérülékenységeket kellene keresnie.

Ebben a megközelítésben a panamai kritika túlmutat Panama érdekein. A kérdés az, hogy a nemzetközi pénzmosás elleni rendszer valóban azt vizsgálja-e elsőként, hol mozog a kockázatos pénz – vagy még mindig túlságosan erősen befolyásolja, hogy melyik ország neve szerepel a tranzakció mögött.

Álvaro Tomas szerint ezért Európának, mielőtt újabb leckét ad a világ kisebb pénzügyi központjainak átláthatóságból, érdemes lenne tükörbe néznie, és a saját bankjaival és fintechcégeivel szemben azonos mércét alkalmaznia.