Haditengerészeti Hírszerzési Hivatal megkongatta a vészharangot az amerikai és kínai hajóépítési kapacitások közötti hatalmas szakadék és annak következményei miatt.

Az amerikai haditengerészet tájékoztatója újra felhívja a figyelmet a kínaiak és az amerikaiak új haditengerészeti hajóépítési kapacitása és a haditengerészeti erőik teljes mérete közti aggasztó különbségre. A Haditengerészeti Hírszerzési Hivatal által összeállított adatok szerint a flottaméretek közötti szakadék mélyülését segítik a kínai hajóépítők, akiknek a felszíni hadihajó- és tengeralattjáró-építési kapacitása több mint 200-szor nagyobb. Ez felerősíti a régóta létező aggodalmakat, hogy képes-e az amerikai haditengerészet arra, hogy kihívást jelentsen a kínai flották számára, valamint képes-e a katonai erőit a felszínen megtartani bármilyen jövőbeni nagy volumenű konfliktus esetén.

A The War Zone-nak adott nyilatkozatában az amerikai haditengerészet megerősítette az interneten keringő táblázatos kimutatás hitelességét, amely az alábbiakban teljes egészében

Ami a kimutatásban a leginkább szembeötlő elem, az a bruttó űrtartalomban kifejezett relatív kínai és amerikai hajóépítési kapacitások ábrázolása. Az ábra azt mutatja, hogy a kínai hajóépítő gyárak kapacitása körülbelül 23 250 000 millió tonna, szemben az Egyesült Államok kevesebb mint 100 000 tonnájával. Elképesztő módon ez legalább 232-szer nagyobb az Egyesült Államokénál.

Az amerikai székhelyű hajóépítési kapacitás már a hidegháború vége előtt is hanyatlóban volt, de utána még folyamatosan tovább csökkent. Most kiváltképp a mélyponton van minden területen.

A kimutatás egy országonkénti bontást is tartalmaz arról, hogy a teljes nemzeti hajóépítési bevételből viszonylag mekkora százalékot tesz ki a „haditengerészeti gyártás”, és hogy a becslések szerint Kína esetében ez meghaladja a 70 százalékot. Az amerikai hajógyárakra megadott, becsült százalékos arány világosan látható az online elérhető kimutatás példányaiban, de úgy tűnik, hogy 95 százalék.

A kimutatás tartalmazza az amerikai haditengerészet és a PLAN “harci erők” tervezett méretét is – amely a “hadihajók, tengeralattjárók, aknamentesítő hajók, főbb kétéltű hajók [és] nagy harci támogató segédhajók” teljes számát határozza meg – a 2020 és 2035 közötti ötéves bontásban, a 2020-tól 2030-ig terjedő évekre. Ez azt mutatja,hogy 2020-ban a PLAN 355 hadihajóval rendelkezett, az amerikai haditengerészet pedig 296-tal. 2035-re a Kína (475) és az Egyesült Államok (305–317) adatai közötti szakadék jelentős mértékben mélyült.

A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg haditengerészete az összes vízijárművet tekintve már most is a legnagyobb a világon, és folyamatosan egyre korszerűbb és alkalmasabb modellekbe ruház be, beleértve a gyarapodó repülőgéphordozó-flottát. A megadott adatok azt mutatják, hogy a kínai és az amerikai haditengerészeti flották nagysága közti különbség egyre tovább növekszik.

Fontos előre megjegyezni, hogy a kimutatás becsléseket és terveket tartalmaz, és hogy a hajóépítési kapacitás felmérése általában véve összetett és sokrétű kérdés. Nem világos például, hogyan számították ki a teljes hajógyártási bevételnek a haditengerészetre eső százalékát.

A hajók kategorizálása gyakran vita tárgyát képezheti, bár ez gyakran nem befolyásolja, hogy a hajókat tágabb értelmezésben “harcászati erőként” határozzák-e meg, vagy sem. Releváns példa, hogy a PLAN 055 típusú hadihajóit, a legkorszerűbb és legalkalmasabb felszíni harcosait általában rombolóként írják le. Az amerikai haditengerészet azonban gyakran cirkálóknak nevezi őket mozgásuk és egyéb jellemzőik alapján.

Az Egyesült Államok haditengerészete maga is elismerte, hogy a Haditengerészeti Hírszerzési Hivatal (ONI) kimutatása nem perdöntő adatokat tükröz, és hogy legalább részben egy élő dokumentum.

“A kimutatást a Haditengerészeti Hírszerzési Hivatal állította össze több nyilvános forrásból, a stratégiai versenyről szóló, átfogó tájékoztató részeként” – nyilatkozta az amerikai haditengerészet szóvivője a The War Zone-nak. “A kimutatás kontextust és trendeket mutat be Kína hajóépítési kapacitásáról. Nem szándékozik mélyebben foglalkozni a Kínai Népköztársaság kereskedelmi hajóépítő iparával.”

“Az idők során többször beszéltünk róla, a legutóbb felhasznált, titkosítatlan források pedig a kereskedelmi forgalomban elérhető hajóépítési adatok, a 2023-as elnöki költségvetésből (PB23) az amerikai tengerészetre vonatkozó, nyilvános, hosszútávú hajóépítési tervek,  valamint a nyilvánosan megvitatott, közelítőleg megtervezett, jövőbeli PLAN [Népi Felszabadító Hadsereg Haditengerészete] erő” volt – tette hozzá a szóvivő.

Ezt szem előtt tartva érdemes rámutatni, hogy a kimutatás terveit és becsléseit nagymértékben befolyásolja az államilag működtett, kínai hajóépítő vállalkozás eredendően kettős célú jellege.

A kimutatás szerint “a PLAN felszíni hajógyártók egyben katonai-kereskedelmi tevékenységet folytatnak” és “a legtöbb PLAN-hoz kapcsolódó gyártás a CSSC [China State Shipbuilding Corporation] létesítményeiben történik”. “Kína a világ nagy mozgástérrel bíró, vezető hajóépítője”, és az ország „a globális kereskedelmi hajóépítési piac ~ 40% -át az ellenőrzése alatt tartja.”

Ez minden bizonnyal igaz és helytálló a PLAN és az amerikai haditengerészet harci erőinek mérete között kialakuló szakadékot illetően. Ugyanakkor nem világos, hogy az Egyesült Államoknak a kimutatáson látható hajóépítési kapacitásában mennyire vették figyelembe a kereskedelmi kapacitást. Az Egyesült Államokban a kereskedelmi hajóépítés sokkal kisebb, és összességében kevésbé vesz részt a haditengerészeti projektekben, valamint nem tartozik központosított állami felügyelet alá.

Ennek ellenére létezik néhány példa. Kiváló példa erre az amerikai General Dynamics NASSCO hajóépítő a maga két fő üzleti területével, a nagy kereskedelmi teherszállító és tartályhajókkal, valamint kiegészítő fegyverekkel az amerikai haditengerészet részére. Az amerikai haditengerészet Lewis B. Puller osztályú tengeri hajóit közvetlenül a NASSCO Alaska osztályú olajszállító tartályhajója alapján tervezték meg.

Ezenkívül a kimutatás összesített harcierő-adatai nem állnak összhangban más hivatalos amerikai katonasági adatokkal. Az amerikai haditengerészet által 2019 márciusában közzétett, hosszútávú hajóépítési terv szerint a következő pénzügyi évben a szolgálatnak 301 harci hajója lesz. A Pentagonnak a kongresszus számára a kínai katonai és biztonsági fejlesztésekről készített éves jelentése 2020-ban a kínai és az amerikai haditengerészet harci erőinek számát 350-re és 293-ra tette.

A Pentagon legutóbbi, Kínáról szóló, tavaly közzétett jelentése szerint a PLAN harci erőinek leltárában 340 hajó szerepelt 2021-ben. Az amerikai haditengerészetnek a 2024. évre szóló, hosszútávú hajóépítési terve, amelyet ez év elején adtak ki, azt mondja, hogy a következő pénzügyi ciklusban (amely 2023. október 1-jén kezdődik) a szolgálat katonai erejét várhatóan 293 hajó erősíti majd. Ugyanez a dokumentum azt mondja, hogy a 2035-ös pénzügyi évre ez akár 320 is lehet, de legkevesebb 311 hadihajóval is rendelkezhetnek, attól függően, hogy milyen lépéseket tesznek.

Ezek az eltérések viszonylag csekélyek, és nem változtatnak azon a tényen, hogy Kína és az Egyesült Államok között egyértelműen jelentős és egyre szélesebb szakadék van a harci erők méretét tekintve. Mégis kihangsúlyozzák, mennyire bonyolult a számszerű összehasonlítás a haditengerészeti készletek esetében, amelyek rendszeresen változnak azáltal, hogy a régebbi hajókat leszerelik és újakat helyeznek szolgálatba, különösen a nyilvánosan elérhető információk alapján. Ezen túlmenően fontos rámutatni, hogy a kínai haditengerészeti erők reális számának meghatározása nem korlátozódik a PLAN-ra.

Valójában tavaly a Pentagon megjegyezte, hogy a PLAN hadászatierő-készlete 2021-ben lényegében csökkent, de ez annak a ténynek tulajdonítható, hogy 22 darab 056-os típusú korvettet átadtak az ország parti őrségének. Ezek 1,500 tonna vízkiszorítású hadihajók, amelyeket, legalábbis a PLAN szolgálatában, más egyéb fegyverek mellett hajók elleni és föld-levegő rakétákkal szereltek fel. Ez a fajta fegyverzet nem jellemző a világ legtöbb parti őrségénél szolgálatot teljesítő hajókra, beleértve az Egyesült Államok parti őrségét is.

Ha őszintén akarunk beszélni Kína jelenlegi és jövőbeli haditengerészeti kapacitásáról, akkor figyelembe kellene venni legalább néhány hajót a parti őrségüktől és egy sor egyéb, a névlegesen polgári tengerészeti biztonsági ügynökségektől, valamint az ország jelentős tengeri milíciájától származó hajót is.

Ebben a tekintetben az amerikai hadsereg az elmúlt években megtette a maga lépéseit. Az Egyesült Államok haditengerészete, az amerikai tengerészgyalogság és az Egyesült Államok parti őrsége 2020-ban kiadta a hármas szolgálati “haditengerészeti erők” fehér könyvét. Azóta egyértelmű törekvés mutatkozik a parti őrség rutinszerű tengeri műveleteinek fokozására külföldön, közösen a haditengerészettel és önállóan is. Ez magában foglalja a parti őrség hajóinak járőrözését a Csendes-óceán olyan területein, ahol Kínának kiterjedt és nagyrészt el nem ismert területi igényei vannak, mint például a Dél-kínai-tenger és a Tajvani-szoros.

Ezek egyike sem változtatja meg feltétlenül a trendvonal általános irányát. Amerikai katonai tisztviselők, kongresszusi tagok és haditengerészeti szakértők már évek óta figyelmeztetnek az amerikai haditengerészet és a PLAN között egyre mélyülő szakadékra, valamint a hajóépítési kapacitással kapcsolatos aggodalmakra.

“13 hajógyáruk van, néhány esetben a hajógyáruk nagyobb kapacitással rendelkezik – egy hajógyár kapacitása nagyobb, mint a mi összes hajógyárunk együttvéve” – mondta Carlos Del Toro haditengerészeti miniszter a kongresszus tagjainak egy februári meghallgatáson. “Ez valós fenyegetést jelent.”

A hajógyárak teljes kapacitása jelentős hatással van a hajók fenntartására. Az online keringő ONI-kimutatás egy megjegyzést tartalmaz, miszerint “50+ szárazdokk fizikailag be tud fogadni egy repülőgép-hordozót”. A PLAN keményen dolgozik hordozóflottája méretének megnövelésén, és ez olyan hajógyárakat vetít előre, amelyeket más, nagyobb vízfelszíni hajókon és tengeralattjárókon történő munkavégzésre fel lehetne használni.

A meglévő flották fenntartására szolgáló hajógyári kapacitás szintén komoly aggodalomra ad okot az Egyesült Államokban egy ideje. A kiadások évtizedek óta tartó csökkentése után az amerikai haditengerészet megpróbál megoldást keresni a problémák enyhítésére, többek közt a saját megmaradt hajógyárainak korszerűsítésével és kereskedelmi hajógyárak alkalmasságának kibővítésével különböző típusú, gyakran érzékeny munkák elvégzésére. Annak következtében, hogy hajóépítési kapacitást egyre inkább az Egyesült Államokon kívül találnak, az utóbbi kategóriába végül több külföldi tulajdonú és üzemeltetésű hajógyár tartozhat, beleértve a Japánban lévőket is.

A hajóépítés szintén összetett és költséges ügy, amely nagy számú képzett munkaerőt és erőforrást igényel, amelynek biztosítása jelentős időt vehet igénybe. A hajógyártásban fellépő késedelmek vagy egyéb akadozások, valamint a hajógyári kapacitást igénylő javítási és nagyjavítási munkák könnyen feltorlódhatnak. Ez a valószínűsége különösen szélsőséges mértékben nyilvánult meg az amerikai haditengerészet számára, amikor tengeralattjárók karbantartására került sor.

Jonathan Rucker ellentengernagy, a haditengerészet támadó tengeralattjáróiért felelős programjának ügyvezető tisztje 2022 novemberében a Haditengerészeti Tengeralattjáró Liga éves konferenciáján, ülésen kívül újságíróknak elmondta, hogy a szolgálat összes típusú 50 támadó tengeralattjárója közül 18 abban az időben épp karbantartás alatt állt vagy arra várt. Ez jelentősen magasabb szám, mint amit a szolgálat célul tűzött ki, az, hogy 20%-nál ne legyen nagyobb a karbantartás miatt leállított összes támadó tengeralattjárók száma egyidőben.

A Los Angeles-osztályú USS Boise támadó tengeralattjáró, amelyet először 1992-ben helyeztek üzembe, lett a mintapéldája az ilyen eseteknek. A Boise 2017 óta a kikötőben vesztegel, és amikor a következő évben remélhetőleg visszatérne az aktív szolgálatba, addigra egész karrierjének mintegy 20 százalékát tétlenül töltötte, karbantartásra várva.

Ráadásul ez a tény komoly aggodalmakat keltett azzal kapcsolatban, hogy az amerikai haditengerészet képes-e vagy sem, hogy megjavítsa a harcban sérült hajókat, és viszonylag gyorsan újra szolgálatba állítsa őket egy nagyobb jövőbeli konfliktusban. A többnapos tűz, amely 2020-ban a kikötőben a karbantartás alatt szétroncsolta a USS Bonhomme Richard Wasp osztályú kétéltű rohamhajót, újraélesztette a vitákat arról, hogy a szolgálat korlátozott kapacitással rendelkezik-e a sérült hajók helyrehozására egy tényleges krízishelyzetben. Ezt pedig csak súlyosbította egy nagyobb összeütközés lehetősége a Csendes-óceáni térségben.

“A haditengerészetnek a második világháború óta nem volt szüksége többszörösen harci sérült hajók sorrendbe állítására és javítására gyors egymásutánban” – mondta a Kormányzati Elszámoltathatósági Hivatal (GAO), a kongresszus megfigyelője egy 2021-ben közzétett beszámolójában. “A hidegháború vége után a haditengerészet számos háborús hajójavítási lehetőségén túladott, és hajókarbantartási képességeit úgy fejlesztette, hogy nagyrészt a békeidőben zajló karbantartási igények támogatására összpontosítsanak.”

“Azonban a 21. századi ellenfelek felbukkanása”, mint például Kína, amelyek „hatalmas fenyegetéseket képesek jelenteni a hadviselés szempontjából – nagyhatalmi versenytársaknak nevezik őket -, újjáéleszti annak szükségességét, hogy a haditengerészet felülvizsgálja harcisérülés-javítási képességét annak biztosítása érdekében, hogy készen álljon a potenciális konfliktusra” – tette hozzá a GAO 2021-es jelentése.

Februárban Del Toro haditengerészeti miniszter arra világított rá, hogy a demokratikus Egyesült Államok és a totalitárius Kína közötti különbségek hogyan játszanak szerepet az egyenlet ezen részében.

“Ha a munkanélküliség 4%-nál kevesebb, akkor igazi kihívás, ha akár egy étterembe, vagy akár egy hajógyárba munkásokat próbálsz találni” – magyarázta. “Ők egy kommunista ország, nincsenek szabályaik, amelyekhez tartani kell magukat.”

“Rabszolgamunkát alkalmaznak a hajógyártásban ” – állította Del Toro. “Mi soha nem így dolgozunk, de ez az, amivel szembenállunk, így ez jelentős előnyt jelent.”

Ennek eredményeként az amerikai haditengerészet gyakran feltette azt a kérdést, hogy életképes-e azzal próbálkozni, hogy fenntartsák a mennyiségi erőegyensúlyt Kínával. A szolgálat felső vezetése gyakran érvelt az ellen, hogy csupán a teljes számra összpontosítsanak, és amellett, hogy fejlett és újfajta képességekre törekedjen, beleértve a hiperszonikus fegyvereket és a személyzet nélküli felszíni és vízalatti hajókat, amelyek lehetővé teszika minőségi előny megőrzését.

“Ők [a PLAN] most nagyobb flottát kaptak, így ezt a flottát globálisan telepítik” – mondta Del Toro haditengerészeti miniszter a februári meghallgatáson. “Nagyobb haditengerészetre van szükségünk, több hajóra van szükségünk a jövőben, főként korszerűbb hajókra, amelyek képesek szembenézni ezzel a fenyegetéssel.”

“Ahhoz, hogy a jelenlegi költségvetés mellett, amivel pillanatnyilag rendelkezünk, szembenézzünk egy halálosabb haderővel, fel kell adnunk néhány dolgot” – mondta Mike Gilday haditengerészeti műveleti főnök (CNO), a haditengerészet vezető tisztje 2022 februárjában az újságíróknak. “És nem lehetsz csak egy néző, aki ezt a felszíni VLS [vertikális indítórendszer] lencséjén keresztül szemléli.”

Gilday az amerikai haditengerészet Ticonderoga osztályú cirkálói leszerelésére vonatkozó tervvel kapcsolatos kérdésre válaszolt, amelyek mindegyike olyan 122 Mk 41 Vertical Launch System (VLS) cellákkal rendelkezik, amelyek különböző rakétákkal tölthetők fel. A hajók jellemzően nagy mennyiségű Tomahawk szárazföldi támadó cirkálórakétát hordoznak, és a szolgálat jelenlegi föld-föld csapásmérő kapacitásának jelentős részét képviselik.

Mindez természetesen Kína növekvő katonai kapacitásával és képességeivel kapcsolatos aggodalmak közepette merül fel, különösen a Tajvan elleni esetleges jövőbeli beavatkozással összefüggésben. Amerikai tisztviselők többször figyelmeztettek arra, hogy a Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) úgy érezheti, hogy 2027-re, ha nem hamarabb, képes egy ilyen nagyszabású műveletet sikerre vinni. Természetesen ugyanezek a tisztviselők rutinszerűen hangsúlyozzák, hogy ez nem jelenti azt, hogy a pekingi kormány valóban azt tervezi, hogy egy bizonyos ütemterv szerint majd lépéseket tesz.

Bár a War Zone ezt még nem tudta megerősíteni, a hajóépítéssel kapcsolatos kimutatás, úgy tűnik, egy, a kongresszusi tagoknak szánt, nagyobb ONI-tájékoztatóból származik, amely még aktívabb tiltakozást jelent Kína Tajvannal és másokkal kapcsolatos ambíciói ellen. Az Air & Space Forces Magazine múlt heti beszámolója szerint a szóban forgó tájékoztató legalábbis ugyanazokat a részleteket tartalmazza Kínának a világszerte működő kereskedelmi hajógyártás felett gyakorolt felügyeletéről, és a birtokában lévő azon szárazdokkok számáról, amelyek elférnek egy repülőgép-hordozón, mint az interneten keringő, titkosítatlan kimutatás.

“A tajvani demokrácia túlélése egy kritikus geostratégiai kérdés, amely hosszútávú következményekkel jár Kínára, az Egyesült Államokra és a szélesebb nemzetközi közösségre nézve,” – mondta az ONI, de “a kínai probléma nemcsak Tajvanról szól”, megjegyezve, hogy Kína összes szomszédja, mind szárazföldön, mind tengeren, Peking katonai, gazdasági és diplomáciai nyomásával néz szembe, amelyet rendkívül nehéz lenne egyedül kordában tartani. ” – mondta az Air &Space Forces Magazine, miután megszerezte ennek a nagyobb tájékoztatónak a másolatát. “Tíz olyan földrajzi területet jelölt meg, amelynek Kína aktívan provokálja a határait és a területét, és egyre inkább “sarkvidéki nemzetként” jellemzi önmagát, amelynek joga van kiaknázni az erőforrásokat ezen a területen.

A tájékoztató állítólag végülis ugyanazokat a részleteket tartalmazza Kínáról, amely a világ kereskedelmi hajógyártásának 40 százalékát felügyelete alatt tartja, és 50 olyan szárazdokkkal rendelkezik, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy elférjenek egy repülőgép-hordozón, mint az interneten keringő, titkosítatlan kimutatás.

Óva int attól, hogy Kína “kémtevékenység, kényszerítés, nyomásgyakorlás, felforgatás és “a nemzetközi rendszer alakítása céljából” dezinformálás alkalmazásával és egyéb módokon globális befolyásra tegyen szert, ahogy a beszámoló mondja.

“Egymással versengő víziók közti nemzetközi harc részesei vagyunk” – teszi hozzá a tájékoztató, amelyen rajta van Mike Studemans ellentengernagy, az ONI vezetőjének aláírása, az Air & Space Forces Magazine szerint. “Kína egy nagy stratégiát hajt végre, és elkötelezett abban, hogy részletekbe menően és agresszív módon még sok évig folytassa.”

Ami különösen a haditengerészetet illeti, az ONI egyértelműen újra megkongatja a vészharangot, hogy a teljes flottaméretek és a hajóépítési kapacitás közötti, még mindig gyorsan növekvő, megdöbbentő különbség köztük és a PLAN között komoly aggodalomra ad okot, amikor arról van szó, hogy a szolgálat képes-e támogatást nyújtani ahhoz, hogy a kínai kormány globális ambícióinak ellenszegüljenek.

Forrás:thedrive.com