Kijevnek korábban felajánlottak egy békeszerződést, de nyugati támogatói biztatására inkább a háborút választotta. Most a sorsa megpecsételődött.
Scott Ritter: Az Oroszországgal való konfliktus egyetlen lehetséges kimenetele az átfogó ukrán vereség
Kijevnek korábban felajánlottak egy békeszerződést, de nyugati támogatói biztatására inkább a háborút választotta. Most a sorsa megpecsételődött.
Erről az aktuális helyzetről írt egy átfogó elemzést Scott Ritter, akinek cikkét teljes egészében lefordítottam számotokra! (VilagHelyzete szerkesztőjének megjegyzése)
Szeptember 2-án volt a második világháborús fegyverletétel ceremónia 78. évfordulója a USS Missouri fedélzetén a Tokiói-öbölben. Ez a pillanat hivatalossá tette Japán feltétel nélküli kapitulációját az Egyesült Államok és szövetségesei előtt, és a konfliktus végét jelentette.
Japán szemszögből nézve az 1937. július 7-i Marco Polo híd incidens óta tartott, amely a kínai-japán háborút kirobbantotta.
Nem volt tárgyalás, csak egy egyszerű megadási ceremónia, amelyen japán tisztviselők aláírták a dokumentumokat, feltételek nélkül.
Mert így néz ki a vereség.
A történelmet úgy kell tanulmányozni, hogy a múltból olyan tanulságokat igyekszünk levonni, amelyek a jelenben is relevánsak lehetnek.
Ahogy George Santayana amerikai filozófus megjegyezte:
“Akik nem emlékeznek a múltra, arra vannak ítélve, hogy megismételjék azt”.
A kijevi ukrán kormány jól tenné, ha elgondolkodna mind a Japán feltétel nélküli kapitulációjának történelmi precedensén, mind Santayana tanácsán, amikor az Oroszországgal való jelenlegi konfliktusát vizsgálja.
Mindenekelőtt Ukrajnának őszintén el kell gondolkodnia a konfliktus okairól, és arról, hogy melyik fél viseli a felelősség terhét a harcokért.
- A “denazifikáció vagy nácimentesítés” egy olyan kifejezés, amelyet az orosz kormány egyik kinyilvánított céljának és célkitűzésének leírására használt.
Vlagyimir Putyin elnök számos alkalommal utalt Sztepan Bandera, a hírhedt tömeggyilkos és a náci Németország munkatársa utálatos örökségére, akit a mai ukrán nacionalisták hősként és szinte nemzetük alapító atyjaként tisztelnek.
Az, hogy a mai Ukrajna egy olyan embert, mint Bandera, ilyen szintre emeli, sokat elárul Kijev ügyének rothadt alapjairól és a nemzet erkölcsi tartásának hiányáról.
A náci kollaboráns gyűlöletes nacionalista ideológiájának mai hívei által játszott szerepet nem lehet sem figyelmen kívül hagyni, sem lekicsinyelni a kulcsfontosságú események népszerűsítésében, amelyek az orosz katonai művelet megindításához vezettek.
A banderisták voltak azok, akik a CIA-val és más, Moszkvával ellenséges külföldi hírszerző szolgálatokkal régóta fennálló kapcsolatuk révén erőszakkal 2014 februárjában eltávolították hivatalából Ukrajna korábbi elnökét, Viktor Janukovicsot.
- A tiltott, politizált erőszakos cselekményből az etnikai és kulturális népirtás erőinek fő áramlata következett, amely a mai banderisták formájában nyilvánult meg, akik erőszakos cselekményeket és elnyomást indítottak Kelet-Ukrajnában.
- Ez viszont kiváltotta az orosz választ a Krímben és a donbászi polgárok akcióit, akik megszervezték az ellenállást a Banderához kötődő ukrán nacionalisták ámokfutásával szemben.
➽ Ukrajna a Kelet és a Nyugat határán – Drábik János kiváló írása az igazságról
https://www.vilaghelyzete.com/2014/08/ukrajna-kelet-es-nyugat-hataran-drabik.html
https://www.vilaghelyzete.com/2016/11/ukrajna-langokban-az-uj-oliver-stone.html
➽ “Ott az írás a falon” – Imran Hosein tudós az ukrán-orosz helyzet történelmi valóságáról
https://www.vilaghelyzete.com/2014/09/ott-az-iras-falon-imran-hosein-tudos-az.html
Ezt követte a minszki megállapodás, majd Kijev és nyugati partnerei elárulták a béke lehetséges útját, amelyet ezek jelentettek.
🔴 Ukrajna nem tud elhatárolódni attól a szereptől, amelyet a mai banderisták játszottak a jelenlegi valóság kialakításában.
Ebben Kijev a császári Japán militaristáit tükrözi, akiknek a Bushido, a 17. századi japán szamurájokig visszanyúló hagyományos “harcos út” elveihez való vak hűsége hozzájárult ahhoz, hogy az országot globális konfliktusba sodorja.
Japánnak a kapituláció után az volt a kötelessége, hogy megtisztítsa társadalmát a militaristák befolyásától és olyan alkotmányt léptessen életbe, amely megfosztja őket a hadseregek – és az ezekhez szükséges katonai erők – alkotmányellenességétől.
☠️A banderizmust, annak minden megnyilvánulásában, ugyanúgy ki kell irtani az ukrán társadalomból, mint ahogyan a Bushidó által inspirált militarizmust eltávolították Japánból, beleértve egy új alkotmány megalkotását, amely ezt a tisztogatást törvénybe iktatja.
Ennek elmulasztása csak lehetővé teszi, hogy a banderizmus rákos daganata tovább éljen, és a konfliktus utáni Ukrajna legyőzött testében gennyesedjen, amíg egy későbbi időpontban ismét áttétet nem hoz létre, hogy kárt okozzon. ☠️
Pontosan ezt az üzenetet küldte Putyin, amikor tavaly júliusban a szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon bemutatott egy videót, amelyen a banderisták második világháború alatti bűnei kerültek nyilvánosságra.
“Hogyan lehet nem harcolni ellene?” – kérdezte Putyin.
“És ha ez nem a neonácizmus a jelenlegi megnyilvánulásában, akkor mi az?” – kérdezte.
“Minden jogunk megvan ahhoz, hogy úgy gondoljuk, hogy Ukrajna nácimentesítésének általunk kitűzött feladata az egyik legfontosabb”.
Miközben a nyugati média kezd megbirkózni Ukrajna esetleges katonai vereségének terjedelmével és nagyságrendjével (és ezzel együtt a döntő orosz katonai győzelem valóságával), az Egyesült Államok, a NATO és az Európai Unió politikai felügyelői azon küzdenek, hogy meghatározzák, mi lesz a végjáték.
- Miután az orosz-ukrán konfliktust olyan egzisztenciális küzdelemként fogalmazták meg, amelyben a NATO túlélése forog kockán, ezeknek a nyugati politikusoknak most az a feladatuk, hogy a közvéleményt úgy alakítsák, hogy az enyhítse a választópolgárokban jelentős, tartós politikai visszahatást, akiket megtévesztettek, hogy eltűrjék a nemzeti kasszákból származó dollármilliárdok és a saját arzenáljaikból származó fegyverek további dollármilliárdjainak átcsoportosítását egy elveszett és kegyvesztett ügybe.
Lesz vajon egyáltalán Ukrajnának beleszólása a konfliktus lezárásába?
Ennek az észleléskezelésnek az egyik kulcsfontosságú eleme a tárgyalásos rendezés fogalma, egy olyan folyamat, amely azt jelenti, hogy Ukrajnának beleszólása van a konfliktus befejezésének időzítésébe és jellegébe.
🔴 A tény azonban az, hogy Kijev elvesztette ezt a beleszólási jogot, amikor tavaly tavasszal, a NATO-parancsnokai utasítására – akiket Boris Johnson akkori brit miniszterelnök közvetített – kilépett a tárgyalófelei és orosz kollégáik között létrejött békemegállapodásból. ❌
- A konfliktus meghosszabbításáról szóló döntés alapja az volt, hogy Kijev több tízmilliárd dollárnyi katonai felszerelést és támogatást kapjon.
- A hatóságok szabályszerűen tömeges mozgósítást hajtottak végre, ami azt jelenti, hogy az ukrán csapatok messze felülmúlták orosz társaik létszámát.
Kijev új, NATO-kiképzett és felszerelt erői egy őszi offenzíva során lenyűgöző területi nyereséget értek el.
Az orosz reakció az volt, hogy stabilizálta a frontot és részlegesen mozgósította tartalékosait, hogy elegendő embert gyűjtsön a hadművelet kezdetétől kijelölt küldetés – a denazifikáció és a demilitarizáció – teljesítéséhez.
A nácimentesítés politikai probléma. A demilitarizáció nem az.
- Ukrajna esetében ez azt jelenti, hogy ténylegesen megsemmisíteni Ukrajna képességét arra, hogy érdemi méretű fegyveres konfliktust folytasson Oroszországgal szemben. Ez a cél feltehetően azzal is jár, hogy a NATO teljes katonai infrastruktúráját, beleértve a felszerelést és az anyagot is, el kell távolítani Ukrajnából.
🔵 Oroszország a részleges mozgósítás megkezdése óta sikeresen végzi Ukrajna fegyveres erőinek demilitarizálását. ✔
- Az Ukrajnának a Nyugat által biztosított felszereléseket Oroszország hasonlóképpen olyan ütemben semmisíti meg, amely fenntarthatatlanná teszi a pótlást.
- Eközben Oroszország saját védelmi ipara teljes sebességbe kapcsolt és olyan modern fegyvereket és lőszereket szállít, amelyek több mint elegendőek.
1️⃣ A rideg valóság az, hogy sem Ukrajna, sem nyugati szövetségesei nem képesek elviselni az Oroszországgal való konfliktus okozta ember- és eszközveszteségeket.
2️⃣ Oroszország ezzel szemben nem csak a veszteségeit képes elviselni, hanem idővel még növelni is tudja erejét, tekintettel a hadseregbe toborzott önkéntesek nagy számára és a fegyvergyártás magas ütemére.
Mi várható a közeljövőben?
A nem túl távoli jövőben az orosz-ukrán erőviszonyok a hadszíntéren elérik azt a pontot, amikor Kijev nem lesz képes megfelelő fedezetet fenntartani az érintkezési vonal mentén, így a védelmi vonalon rések nyílnak, amelyeket a friss tartalékok bevetésére képes Oroszország ki fog használni.
Ez az ukrán csapatok kohéziójának összeomlásához fog vezetni, ami több mint valószínű, hogy a Dnyepertől nyugatra kialakítható védekezőbb állásokba való hirtelen visszavonuláshoz fog vezetni.
- Ukrajna a 2014-es intézkedései révén elvesztette a Krímet.
- Ukrajna, és a 2022-es döntései révén elvesztette a Donbászt, Zaporozsjét és Herszont.
- És ha Kijev kitart a konfliktus kiterjesztése mellett, amíg fizikailag képtelen lesz megvédeni magát, akkor azt kockáztatja, hogy még több területet veszít el, köztük Odesszát és Harkovot.
⚡️ Oroszország nem azzal a szándékkal lépett be a konfliktusba, hogy ukrán területeket foglaljon el. De 2022 márciusában Kijev elutasította a békemegállapodás tervezetét (amelyet először előzetesen jóváhagyott) és ez a döntés, hogy a békét a háború javára elveti, ahhoz vezetett, hogy Oroszország bekebelezte Donbászt, Zaporozsje és Herszon megyéket.
Kijev a Moszkvával való béketárgyalások megkezdésének egyik feltételeként követelte a jelenleg orosz ellenőrzés alatt álló valamennyi korábbi ukrán terület – köztük a Krím – visszaadását.
Ennek eléréséhez azonban Ukrajnának képesnek kellene lennie arra, hogy Oroszország katonai és/vagy politikai legyőzésével kikényszerítse a teljesítést.
A dolgok jelenlegi állása szerint ez lehetetlen.
📍 Amivel Ukrajna és nyugati partnerei a jelek szerint még nem tudtak megbirkózni, az az, hogy Oroszország vezetése már nincs tárgyalási kedvében pusztán csak a tárgyalások kedvéért.
Putyin felsorolta a konfliktussal kapcsolatos céljait és célkitűzéseit:
❗️ a nácimentesítést, a demilitarizációt és azt, hogy Ukrajna ne legyen NATO-tag.
🔥 Ez a jelenlegi helyzet realitása.
🔥 Oroszország azon dolgozik, hogy elérje a kitűzött céljait és célkitűzéseit.
🔥 A dolgok jelenlegi állása szerint Ukrajna vagy partnerei az USA-ban, a NATO-ban és az EU-ban (az úgynevezett “kollektív Nyugat”) nem sokat tehetnek annak érdekében, hogy megakadályozzák e célok elérésében.
🔥 Az időzítést nem a naptár határozza meg, hanem az eredmények. Minél tovább húzza Kijev – és nyugati partnerei – ezt a konfliktust, annál nagyobb kár éri Ukrajnát.
🔥 Itt az ideje, hogy Ukrajna és nyugati partnerei a béke és az újjáépítés útjára lépjenek. Ez azonban csak akkor történhet meg, ha Ukrajna megadja magát és elfogadja a valóságot.
Írta:
A teljes cikket fordította és szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója
Forrás és eredeti cikk címe: Scott Ritter: A comprehensive Ukrainian defeat is the only possible outcome of its conflict with Russia
Kiev was offered a peace deal long ago, but chose war instead, egged on by its Western backers. Now its fate is sealed
Forrás:vilaghelyzete.substack.com
Egy válasz
Remélem a szerzőnek mihamarabb igaza lesz!