Hannah Barnes a BBC Newsnight című kiemelt aktuálpolitikai műsorának díjnyertes újságírója, a genderproblémákkal küzdő fiataloknak nyújtott kétes és gyakran tragikus nemátalakító beavatkozások nagy specialistája. Több tucatnyi olyan oknyomozó riportot, információt osztott már meg, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a brit egészségügyi szolgálat (NHS) átfogó felülvizsgálatot indítson a nemátalakítást gyakorló klinikákon, továbbá olyan bizonyítékokat is a felszínre hozott, amelyeket később több bírósági eljárásban is felhasználtak, többek között olyan szülők, akiknek a gyerekein visszafordíthatatlan változásokat okoztak a nemátalakító klinikák és akiknek erről hazudtak.

Barnes most még ennél is tovább ment és kellő bátorsággal könyvet írt a londoni klinikai vezetők és orvosok nemátalakító eljárásairól, azokról az elhamarkodott, meggondolatlan, nem egy esetben életveszélyes hormonkezelésekről, nemátalakító műtétekről, amelyek visszafordíthatatlanul megváltoztatták gyerekek, tinédzserek életét. 

Hannah Barnes kivételes, sebészi alapossággal megírt 557 oldalas új könyve („Time to Think” – „Itt az ideje, hogy elgondolkodjunk”) végre fényt derít, ahogy a Le Figaro írja, „az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb orvosi botrányára”.

Barnes több beszámolót és történetet is megoszt a könyvében, elmeséli például egy anya történetét, akinek kényszerbetegségben szenvedő fia kizárólag csak azért hagyta el a szobáját, hogy lezuhanyozzon, és mindezt naponta ötször megismételte.

A londoni Tavistock klinikán történt konzultáció után a tinédzsert a szakemberek „ránézéssel” azonnal nőnek diagnosztizálták, majd ezután beutalták egy endokrinológushoz (hormonszakértőhöz), hogy megkezdjék a nemváltoztatási folyamatot.

A fiú visszautasította a kezelést, majd később kiderült, hogy valójában homoszexuális.

A Tavistock klinika

Az 1989-ben megnyitott állami klinikát eredetileg olyan fiatalok terápiás központjának szánták, akiknek a serdülőkorba lépve kérdéseik merülnek fel szexuális vagy nemi identitásukkal kapcsolatban. Könyvében Barnes többek között azt mutatja be, hogy a klinikán dolgozók közül többen már 2005-ben amiatt aggódtak, hogy sok betegüket, akárcsak a fent idézett példában, rögtön endokrinológusokhoz irányították, akik végül hormonblokkolókat írtak fel a pubertáskor késleltetésére.

Ezeket a gyógyszereket eredetileg 16 éves kor felettieknek ajánlották, ugyanakkor Barnes elmondása szerint 2011-ben a Tavistock klinikán egy 12 éves, 2016-ban pedig egy 10 éves kisfiút is kezeltek ezzel a gyógyszerrel.

Barnes arra is rámutat, hogy nem elszigetelt esetekről van szó, ellenkezőleg, tíz év alatt a Tavistock klinikán kezelt betegek száma folyamatosan nőtt: a 2010-es 97-ről 2020-ra több mint 2500-ra (ez több mint kétezer százalékos növekedés!).

Ennek eredményeképpen több mint 1000 gyermeknek írták fel ezeket a hormonblokkolókat, akik közül sokan aztán hormonkezelésnek vetik alá magukat a teljes nemváltoztatást lezáró műtét előtt. Ami tehát kivételnek indult, az a klinika fő irányvonalává vált.

A klinika orvosai megdöbbentő módon és minden ellenőrzés vagy akár más szakemberekkel történő egyeztetés nélkül, mindössze két konzultáció után felírták ezt a kezelést. Hivatalosan azt közölték a szülőkkel, hogy a hatások tökéletesen visszafordíthatók, miközben később kiderült, hogy ez egyáltalán nem így van, magyarán hazudtak a szülőknek.

Depresszió, szexuális zavarok, csontritkulás (a csontszövet romlása), megszakadt vagy megzavart növekedés… – a gyermekeknek adott ilyen kezelések által okozott rendellenességek listája dermesztő, írja Barnes könyvében.

De még rosszabb, hogy a fiatalok egy köre különösen veszélyeztetetté vált: a Tavistock klinika pácienseinek több mint egyharmada autizmus spektrumzavarban szenvedett – és ha az ENSZ statisztikáit vesszük alapul, akkor szerte a világon minden 160. emberből egy érintett ebben a betegségben.

A visszaéléseket a genderideológia nyomására követték el

Barnes szerint egyértelműen visszaéltek a gyermekek betegségével és a klinika gyakorlata alapján több döbbenetes következtetést is levonhatunk.

Az egyik ilyen az, hogy a klinikát működtető szakemberek tapasztalatlanok voltak és hanyagul álltak munkájukhoz.

De ennél még durvább azoknak a nem-kormányzati, civilszervezeteknek a szerepe, akik a klinika felhasználásával, az identitásuk vagy a testük serdülőkorban bekövetkező változásai miatt problémákkal küzdő gyermekek megsegítésének ürügyén háborút folytattak a genderidentitás-ideológia nevében.

Ezeket az ideológiákat pedig a nemekkel kapcsolatos komolytalan és téveszméken alapuló elméletek táplálják Barnes szerint.

A „Le Figaro” siet leszögezni, hogy Hannah Barnes oknyomozó könyve mindenekelőtt egy orvosi botrányt kíván leleplezni és semmiképpen sem tekinthető a transznemű vagy transzszexuális emberek elleni manifesztumnak – ahogyan azt a könyv támadói sietnek beállítani. Ahogy fogalmaznak, „ez a könyv visszavonhatatlanul új megvilágításba helyezi a társadalmainkat hosszú hónapok óta mozgató vitát arról, hogy vajon „transzfóbia”-e, ha kritizálni merjük vagy akár megkérdőjelezzük a fent említett kezeléseket és széleskörben történő terjedésüket”. Nem vitás, hogy könyvében az újságírónő olyan személyeknek is teret nyújt, akiknek komolyan segítettek az átváltozások. Ezek a vallomások azonban nem homályosítják el a lényeget, egész pontosan azt, hogy a lakosság egy részét sújtó pszichiátriai betegség politikai kihasználásáról van szó, mégpedig úgy, hogy a betegség kezelésmódját a lehető legtöbb emberre alkalmazzák, kiszolgálva ezzel a szélsőséges identitáspolitikát vagy akár piszkos pénzügyi érdekeket (egy beavatkozás költségei 20 ezer eurótól több százezer euróig terjedhetnek).

Forrás:Origo