Kovács Botond a Virtuózok című tévéműsorban tűnt fel, de akkor még nem sejtette, hogy 2026 tavaszán felveszik a bostoni Berklee School of Music egyetemére. Sajnos az ösztöndíj csak a kinti költségek negyedét fedezte, a szerencse és az emberek nagylelkűsége azonban a verőcei fiatalember segítségére sietett. Egy hihetetlen történet annak illusztrálására, hogy vannak még csodák, és az emberek sem olyan rosszak, mint ahogy sokan gondolják.
Három hete írtunk Kovács Botondról, a zuglói Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola zongora-, zeneszerzés- és hangkultúra szakos végzős diákjáról, akit felvettek a bostoni Berklee College of Music nevű, kortárs zenei képzést nyújtó felsőoktatási intézménybe, a kategóriájában világpiac-vezető egyetemre.
Óriások alma matere
A Berklee ugyanaz a jazzben és a szórakoztatózenében, mint a Harvard a tudományokban; az elmúlt száz évben olyan óriások végeztek itt, mint Charlie Mingus, Quincy Jones, a Weather Report-alapító Joe Zawinul, Branford Marsalis, Keith Jarrett, Al Di Meola, az Aerosmith több tagja élen Steven Tylerrel, vagy Lalah Hathaway, annak a Donny Hathaway-nek a lánya, akiről Amy Winehouse is megemlékezik a Rehab című legendás számában („There′s nothing you can teach meThat I can’t learn from Mr. Hathaway”). A filmzeneszerzők közül pedig Howard Shore (Gyűrűk ura), Alan Silvestri (Forrest Gump), Ramin Djawadi (Trónok harca) és Pinar Toprak (Captain Marvel) tanult a Berklee falai között.
A sikeres felvételi csak az első lépcső
Szóval Botondot fölvették a Berklee-re, de ezzel még csak az út elején, vagy maximum az egyharmadánál járt. A 85 ezer dolláros, egy évre szóló tandíjból minden évben 22 ezer dollárt fedez az egyetem, ami rendkívül jó ösztöndíjnak számít. Ezenkívül van néhány amerikai támogatója a fiatalembernek, a szállása is megoldódott az egyik majdani tanára jóvoltából, aki felajánlotta, hogy Botond náluk lakhat. A családnak azonban így is be kellett volna szállni évi hárommillió forinttal, ami megoldhatatlannak tűnt, mivel Botondon kívül még három kiskorú gyermeket nevelnek.
Csakhogy, nem kis mértékben cikkünk hatására, az úgynevezett crowd funding, vagyis közösségi gyűjtés sikerrel járt. És amikor vasárnap beszélgettünk Botonddal, már Bostonban vette föl a telefont.
Úgy tűnik, csodák márpedig vannak – kezdte Botond. – Eleinte nagyon szkeptikus voltam a crowd fundinggal kapcsolatban. Mégis ki a francot érdekelne, hogy Botika ki akar menni Amerikába tanulni? Aztán a szüleim szépen lassan meggyőztek, én pedig rájöttem, hogy tényleg nincs veszítenivalónk – és belevágtunk. Aztán jött a csoda. Összegyűlt a pénz.
Mégis vannak csodák
Nyolcvanheten adakoztak, többen névtelenül, akadt olyan visszahúzódó jótékonykodó, aki a neve helyére csak annyit írt be, hogy „szomszéd”. Botond alma materének alapítványa, a Szent István Király Zenei Alapítvány is beszállt egy nagyobb összeggel.
Külön köszönet illeti azokat a névtelen támogatókat, akik összesen több mint 2000 dollár értékben adományoztak a 4Fund felületén
– tette hozzá a fiatal egyetemista, aki szerdán ünnepli huszadik születésnapját. Botond számára a tanév két hét múlva kezdődik a filmzeneszerzés szakon. Addig egy alapítványnál lakik Actonban, néhány mérföldre Bostontól, amely alapítvány megvette számára a Budapest–Boston repülőjegyet.
Nehezen tudom szavakba önteni azt a hálát, amit az adományozók iránt érzek. A cikk megjelenése után felpörgött az egész hihetetlen történet, tengerentúli és zömmel magyar támogatók jelentkeztek. Boston közvetlen szomszédságában, Watertownban fogok lakni az egyetemünk egyik oktatójánál, onnan kerékpárral húsz perc a campus.
Dolgozni, minél előbb!
Arról is szót ejtett honfitársunk, hogy meglehetősen merevek az egyetemi szabályok, dolgozni például csak diákmunka keretében lehet, a Berklee-n belül, legfeljebb heti húsz órát. Az órabér azonban nem rossz, 18 dollár, azaz mintegy hatezer forint. A külföldi távmunkát azonban nem tiltják az egyetemi szabályok. A verőcei fiatalember azonban elszánt:
Minél előbb szeretnék elkezdeni dolgozni. Szenvedélyem a filmzeneszerzés, az az álmom, hogy a szakmai óriásai, Hans Zimmer, Howard Shore vagy éppen Rózsa Miklós nyomdokaiba lépjek. Fel akarom venni a kapcsolatot magyar rendezőkkel, producerekkel, minden vágyam, hogy velük dolgozhassak.
A filmzeneszerzői szak négyéves a Berklee-n, és utána a mesterképzés további egy év.
