🌝🌚✝️ Tavaszi nap-éj egyenlőség idején, amikor a téli sötétségből a fénybe fordul a világ, hogy ünnepelje a közelgő feltámadást az emberi lélek rezdülésein keresztül jó egy kicsit belelátni a szívünkbe, még ha ott – ahogy a világban nemkülönben – háború dúl ami fény és sötétség között örökké zajlik. Ebben a befelé fordulásban segít Molnár Gábor verse, amit Dányi József tolmácsolásában hallunk a videóban‼️

Elmondja: Dányi József

Emlékszilánk, álomszilánk

Egyszer volt, hogy…
a setét megirigyelvén a Napot,
felhőivel ellopta a fényt,
borúba bugyolálta az eget,
s elűzött minden reményt

Együtt…
lebegtünk a tenger parttalan moraján,
a világ mellettünk alkonyult,
s a melengve lángló szem,
a messzeség peremén kihunyt

Sebeit tisztítja…
anyám, mint hajnali harmatot húzza fel,
tenyere kútjába kivérzett könnyeit,
friss hűsét dézsába önti szét,
fürdeti fiáért felsebzett éveit

Őrizőm álmodom,…
két magány békéjét álmodom,
a félelem uralma megtörik,
felém hull szép kezed árván,
lelked szívemre ejtetik