Az európai energiapiac ismét nyomás alá került: a földgáztárolók töltöttsége elmarad a megszokott szezonális szinttől, a téli gáz- és áramkontraktusok ára emelkedik, miközben a Közel-Keleten kialakult helyzet újabb bizonytalanságot okozott a globális LNG-piacon. Európában nincs pánikhangulat, de egyre világosabb, hogy a kontinens strukturálisan sebezhetőbbé vált az energiahordozók világpiaci ingadozásaival szemben.

Dráguló téli kontraktusok, alacsony gáztartalékok

Az európai földgáztárolók töltöttsége a becslések szerint körülbelül 38 százalék körül alakul, ami jelentősen elmarad a megszokott, nagyjából 52 százalékos szezonális szinttől. Az Európai Uniónak november 1-jéig legalább 90 százalékra kellene feltöltenie a tárolókat, ez azonban a jelenlegi piaci környezetben jóval nehezebb feladatnak tűnik, mint korábban.

A probléma az, hogy mióta Európa elfordult az orosz vezetékes gáztól, sokkal nagyobb mértékben függ a cseppfolyósított földgáztól, vagyis az LNG-től. Ez pedig globális piac: ha Ázsiában nő a kereslet, vagy a közel-keleti útvonalakon zavar támad, az európai árak azonnal reagálnak.

Németországban és Olaszországban, vagyis két olyan országban, ahol a gázalapú áramtermelés továbbra is fontos szerepet játszik, a téli alapterhelésű kontraktusok ára a beszámoló szerint 110–120 euró/MWh fölé emelkedett. Ez körülbelül húsz százalékkal magasabb annál, amit korábban 2027-re vártak.

Az Hormuzi-szoros körüli válság új kockázatot hozott

Az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni háborúja után Teherán gyakorlatilag leállította a hajózást az Hormuzi-szoroson keresztül. Ez különösen érzékeny pont a globális energiapiac számára, mert a térség a világ egyik legfontosabb olaj- és LNG-szállítási útvonala.

A szoros blokádja a világ LNG-kínálatának mintegy ötödét érintheti. Ez Európa számára azért különösen fájdalmas, mert a kontinens már eddig is nehéz helyzetben volt: az EU olajból több mint 90 százalékban, földgázból pedig mintegy 80 százalékban importra szorul.

A közelmúltban már Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is elismerte, hogy Európa a fosszilis energiahordozók terén drága és kiszámíthatatlan importra szorul, ami szerkezeti hátrányt jelent más régiókkal szemben. A közel-keleti válság éppen ezt a sebezhetőséget tette láthatóvá.

Európa és Ázsia ugyanazért az LNG-ért versenyez

A helyzetet tovább nehezíti, hogy Európa nincs egyedül a piacon. Az LNG-szállítmányokért Ázsiával kell versenyeznie. A Reuters szerint ahhoz, hogy az EU novemberre elérje a 90 százalékos tárolói töltöttséget, a 2025-ös szinthez képest körülbelül 13 százalékkal kellene növelnie LNG-importját. Ez feszült globális piacon nem egyszerű mennyiségi kérdés, hanem árkérdés is: Európa csak akkor jut elegendő gázhoz, ha hajlandó többet fizetni érte.

Ez viszont közvetlenül megjelenik az ipari és lakossági energiaköltségekben. A gáz nemcsak fűtési alapanyag, hanem az európai villamosenergia-rendszer egyik fontos kiegyensúlyozó eleme is. Amikor télen nő a kereslet, és a megújulók termelése bizonytalanabbá válik, a gázerőművek gyakran a csúcsigények fedezésében kapnak szerepet. A drága gáz ezért automatikusan drágább áramot is jelenthet.

A vízerőművek sem adnak elég tartalékot

Az energiapiaci nyomást tovább növeli, hogy a vízerőművi termelés is gyenge. A kevés hóval járó tél és a forró, száraz nyár miatt Európa több térségében nehezebben töltődtek újra a víztározók.

A nyugati értékelések szerint a víztározókban, hóban és talajnedvességben rendelkezésre álló energiakapacitás évtizedes mélyponton van. Ez azért lényeges, mert normális körülmények között az alpesi tározók, a skandináv vízerőművek és a stabil LNG-ellátás együtt biztonsági tartalékot adnak Európának. Most azonban ezek közül több tényező egyszerre gyengült meg.

Egy svájci energetikai elemző, Evan Kiritsis szerint idén nincsenek meg azok a tartalékok, amelyekre Európa más években számíthatott: sem a teljesen feltöltött alpesi tározók, sem a bőséges skandináv vízenergia, sem a kényelmes LNG-piaci környezet.

Nem összeomlás, hanem tartós kockázati felár

A helyzetet egy, az Izvesztyijának nyilatkozó pénzügyi szakértő, Julija Kuznyecova nem garantált energiakollapszusként, hanem az „energetikai kockázati prémium” visszatéréseként írta le. Vagyis a piac nem feltétlenül fizikai hiányt áraz, hanem azt, hogy a téli ellátás bizonytalanabb és drágább lehet.

Normális körülmények között a gáz szezonális logikája egyszerű: nyáron olcsóbban megveszik és betárolják, télen pedig felhasználják. Most azonban már a nyári árak is magasak, ezért a kereskedők és energiacégek kevésbé érdekeltek abban, hogy nagy mennyiségben vásároljanak tartalékra. Ez önmagában is lassíthatja a tárolók feltöltését.

Ezzel egy ördögi kör alakulhat ki: a magas árak visszafogják a betárolást, az alacsonyabb készletszint pedig tovább emeli a téli árakat. Minél közelebb kerül Európa novemberhez úgy, hogy a tárolók nincsenek megfelelő szinten, annál nagyobb lehet a piaci feszültség.

Az ipar fizetheti meg a legnagyobb árat

A lakosság számára mindez magasabb fűtési és villamosenergia-számlákban jelenhet meg. A nagyobb stratégiai kérdés azonban az iparé. Az energiaintenzív ágazatok — például a vegyipar, a kohászat, a műtrágyagyártás, az üvegipar és a cementipar — különösen érzékenyek a magas energiaárakra.

Ha az energia tartósan drága marad, az rontja az európai ipar versenyképességét, csökkenti a vállalatok nyereségességét, és egyes esetekben akár termeléscsökkentéshez vagy gyárleállásokhoz is vezethet. Ez nem egyszerűen energetikai probléma, hanem iparpolitikai és geopolitikai kérdés is.

Európa tehát nincs feltétlenül ugyanabban a sokkhelyzetben, mint 2022-ben, amikor az orosz energiahordozók kiesése alapjaiban rázta meg a piacot. A mostani helyzet más természetű: a kontinens hosszabb távon vált sérülékenyebbé, mert a vezetékes, viszonylag olcsó és kiszámítható források helyett egy drágább, globálisabb és politikailag érzékenyebb ellátási rendszerre támaszkodik.

A tél még messze van, de az irány már látszik: ha a tárolók feltöltése lassú marad, az Ormuzi-szoros körüli válság pedig elhúzódik, Európa újabb drága energiapiaci szezon elé nézhet. Ez pedig nemcsak a háztartásoknak, hanem az egész európai ipari modellnek figyelmeztetés.