2024.június 21.
Alajos, Leila

A fegyverszállítás a politika csődje

Facebook
Email
Telegram
Twitter
VK
Nyomtat
231125demo 05 web

Adja hozzá a VDTA friss híreit a Google hírfolyamához

„Itt az ideje, hogy a csendes többség is felismerje, meg kell szólalnia. Ne hagyják magukat elhallgattatni, és tegyenek meg mindent a béke érdekében!”. Ezekkel a szavakkal zárta beszédét – amelyben fegyverszállításokat a politika csődjének, a politikai elit kudarcának nevezte – Gabriele Krone-Schmalz újságíró a minap Berlin szívében, a Brandenburgi kapunál tartott béketüntetésen. Helyszíni beszámolónk a demonstrációról, amelyen németek ezrei mondtak nemet a háborúkra.

A szervezők szerint 20 ezernél is többen vettek részt a „Nemet a háborúkra!” szlogennel meghirdetett országos tüntetésen. A hideg téli időjárás ellenére a Brandenburgi kapunál tartott két nagygyűlésen hallgatták a szónokokat, és végigvonultak a főváros központján.

A tüntetés népszerűségéhez olyan felszólalók is hozzájárultak, mint Sahra Wagenknecht Bundestag-képviselő, Gabriele Krone-Schmalz újságíró, Michael von der Schulenburg volt ENSZ-diplomata és Michael Müller környezetvédelmi aktivista, volt SPD-politikus. A demonstrálóktól tapsot, a fősodortól pedig, ahogy az várható volt, utólag rágalmat kaptak.

„Szánalmas jelzőlámpás kormány“

Wagenknecht élesen bírálta a német kormány „abszurd politikáját” a konfliktusok és háborúk idején. Boris Pistorius védelmi miniszter kijelentésére utalva, miszerint az országnak ismét háborúra alkalmasnak kell válnia, azt mondta: „Tényleg nincs senki ebben a szánalmas jelzőlámpás kormányban, aki ennek az embernek az eszébe juttatná, hogyan alakultak a dolgok minden alkalommal, amikor Németország a háború eszközéhez folyamodott?”

„A Bundestag-képviselő az SPD szerepét borzalmasnak tartja. De még rosszabbak az úgynevezett Zöldek. Egykor a békemozgalomból nőttek ki, most pedig csak egy <háborúittas szánalmas banda>”

Wagenknecht azt is abszurdnak tartja, hogy a szövetségi kormány költségvetése elsősorban a szociális ágazatban tervez megszorításokat. A német fegyveres erőkre és fegyverkezésre tervezett további 90 milliárd euróhoz viszont nem nyúlnának hozzá. Miközben az oktatásnak, a kórházaknak, az infrastruktúrának és a gyerekeknek lenne szükségük a pénzre. Az Ukrajnának szánt megnövelt katonai támogatást is abszurdnak tartja. „Az ukrán embereknek nincs szükségük újabb és újabb fegyverekre. Nekik végre békére van szükségük. Ehhez pedig tárgyalásokra, béketárgyalásokra és kompromisszum készségre van szükség“.

A külpolitika abszurditása

Wagenknecht bírálta Annalena Baerbock német külügyminisztert is, amiért nemrég egy interjúban azt mondta, nem a politika dolga, hogy azt mondja: „A fegyvereknek el kell hallgatniuk!” „Tényleg?! Akkor mi másnak lenne a feladata? Talán a hadseregnek és a fegyveriparnak?” – kommentálta az egykori baloldali politikus ezt a további „abszurditást”. A gázai háborúval kapcsolatban azt mondta, hogy

„semmi sem igazolja a Hamász terrorját. A <zsidó életért viselt különleges felelősség> nem kötelezi Németországot arra, hogy önvédelemként szépítse és támogassa a Netanjahu-kormány kíméletlen hadviselését”

Mint Wagenknecht fogalmazott, a gázai háború izraeli eszkalációja nem védi, hanem „veszélybe sodorja a zsidó életeket. „Minél inkább eszkalálódik ez a konfliktus, annál inkább táplálja az iszlamista terrort” – figyelmeztetett. Úgy vélte – ezt vetette fel az egykori moszkvai tudósító, Krone-Schmalz szerint is ­fontos lenne eszmecseréket folytatni a háborúk hátteréről, történelméről és haszonélvezőiről.

Háborús ripacskodások helyett diplomácia

Németország elismert Oroszország-szakértője normális helyzetben nem beszélne egy nagygyűlésen, újságíróként bizonyos visszafogottság ajánlott. De ezekben az időkben úgy érzi, hogy a visszafogottság olyan, mintha ki akarnánk bújni a felelősség alól. Soha nem gondolta volna, hogy „éppen a mi országunkban kapnak ekkora figyelmet a keményvonalasok és agitátorok”.

„Nem tudom elfogadni az ilyen szemérmetlen háborús üvöltözést. Az a benyomásom, hogy társadalmunk többsége, különösen a csendes többség, kevesebb háborús retorikát, és helyette komolyabb diplomáciai tevékenységet szeretne látni”

Krone-Schmalz hiányolja a politikai tervet „Oroszország és Ukrajna, valamint Izrael és a Közel-Kelet esetében”. Ehelyett az emberek csak győzelemben és vereségben gondolkodnak és beszélnek. Az állítólag értékközpontú külpolitikának „láthatóan nem okoz gondot, hogy a civil áldozatokat az elkövetőtől függően háborús bűnöknek vagy járulékos károknak minősítse”. A jó-rossz sémák aligha állnák meg a helyüket a valóságban, „sem Ukrajnában, sem Izraelben”.

A politika nem akar békét

A neves újságíró hangsúlyozta, hogy a cél a háborúk eszkalálódásának megakadályozása. Ugyanakkor sajnálatát fejezte ki, hogy a szükséges politikai akarat és elemzés helyét az „ideológia és erkölcs” tölti be, meg az úgynevezett szakértők fantáziálása. Utalt a Zeit online nemrégiben megjelent cikkére, amely a „Mi van, ha Oroszország győz?” kérdéssel foglalkozott. Mint megjegyezte,

„Ukrajnában nem a mi demokráciánkat védik, mint ahogyan annak idején a Hindukusban sem tették azt. Ez csak egy különösen alattomos módja a háborús hadműveletek igazolásának, és a ránk nehezedő erkölcsi nyomásgyakorlásnak”

A demokráciáért folytatott harc nem külföldön zajlik, „hanem a nemzeti határainkon belül”. Krone-Schmalz hangsúlyozta, hogy ehhez ismét erős békemozgalomra van szükség. Ahhoz, hogy jobb megoldások szülessenek, és azok „háborús ripacskodásai ellen, akik mindig azt hiszik, hogy ők állnak az erkölcsileg jó oldalon”.

„Maga a háború a háborús bűn”

– hangsúlyozta Krone-Schmalz. Azt kívánta, hogy a fiatalok, akik az éghajlatváltozás elleni küzdelem iránti elkötelezettségükkel világszerte felrázták a társadalmakat, fedezzék fel a béke szerepét, és ugyanilyen lendülettel kampányoljanak érte.

A továbbiakban azt fejtegette, hogy egy demokratikusan szervezett államhoz elengedhetetlenek a tájékozott polgárok. Tájékozottnak kell lenniük ahhoz, hogy állást tudjanak foglalni, és részt tudjanak venni a döntéshozatalban.

A két gyűlés többi szónoka sem volt kevésbé elkötelezett az ügy mellett. Köztük volt Michael von Schulenburg volt magasrangú ENSZ-diplomata is. Számára az a kérdés, hogy „milyen világban akarunk élni“, s élesen kritizálta a NATO terjeszkedését, és a diplomácia szerepvesztését.

Hangok a békéért

A brandenburgi Petra és Dietmar azon tízezrek között volt, akik a gyűlés után csatlakoztak a Berlin belvárosán átvonuló menethez. Azt is elmondták, hogy miért.

„Azért vagyunk itt, hogy kifejezzük, a béketárgyalások és nem a háború mellett vagyunk. Fegyverekkel nem lehet életeket menteni”

Christian Deppe egy olyan csoport tagja volt, amely egy Julian Assange újságíró szabadságát követelő transzparenst tartott. Támogatta Wagenknecht javaslatát, hogy a Wikileaks bebörtönzött alapítóját Berlin díszpolgárává tegyék. Assange már a kezdetektől fogva kifejtette a háború és a média hazugságai közötti összefüggést. Mint a tüntető fogalmazott,

„a háborúkat a média szítja és gerjeszti. Ezért van Assange képének itt a helye a tüntetésen. Amíg ő nem szabad, addig a sajtószabadság és az információ szabadság is akadályozva van”

A berlini Wolfgang elsősorban az ukrajnai háború miatt vett részt a tüntetésen. A 74 éves férfi szerint az emberek még mindig nem értik, hogy a párbeszédet kell keresni, és valamit fel is kell ajánlani. Számára ez egyszerűen felfoghatatlan. A rágalmazó tudósításokkal kapcsolatban elmondta, fel kell hagyni azzal, hogy a más véleményt valló embereket a háttérbe szorítsák. Vannak viszont arra utaló jelek a médiákban, hogy lassan töredezik a jég, s ez optimizmusra ad okot.

Sebastian Lipcséből utazott Berlinbe a feleségével, miután február 25-én már tüntetett ott a békéért, ahol hasonlóan sokan voltak. A 41 éves férfi így fogalmazta meg utazásának indítékát: „Mert nagyon fontos, hogy példát mutassunk a béke érdekében. Csak ennyi”. „Mert alapjában úgy gondolom, hogy a béke egyesíti népeinket” – indokolta részvételét Helge a brandenburgi Strausbergből. „Mert én magam is anya vagyok, és ellenzem a háborút” – tette hozzá. Sajnálta, hogy ezúttal egyedül volt, mivel február 25-én nyolc barátjával és ismerősével együtt érkezett a Brandenburgi kapuhoz. „Kár, de én úgy gondolom, hogy ez most szükségesebb, mint valaha” – mondta az 58 éves nő. Utalt a háború következményeire és felidézte a múltat:

„Hatévesen még Drezdában utaztam a villamoson a Frauenkirche romjai körül. A fiatalok nem is tudják, milyen az, amikor a romokból és a hamvakból valami új jön létre”

Az összetartozás jelei

Ilyen hangok ritkán hallhatók a fősodor tudósításaiban a szombatihoz hasonló béketüntetésekről. Ehelyett Pablo Miro énekest, aki a tüntetésen fellépett, azzal vádolták meg egy Tagesspiegelben megjelent cikkben, hogy a Gáza elleni izraeli bombázást a zsidók kiirtásához hasonlította. Miro egyébként olyan zsidók leszármazottja, akik a németországi fasizmus elől menekültek Argentínába. Azt mondta, hogy Németországban „nincsenek botlatókövek épületek előtt, amelyeket egészében lebombáztak, mert lehet, hogy volt ott egy zsidó”. Palesztinában pedig épp ennek vagyunk a tanúi.

„A zsidó izraeli Iris Hefets és a német-palesztin Nadja Samour közös fellépése a tüntetés utáni gyűlésen megmutatta, hogy az együttélés lehetséges. Ez volt a megértés és a béke egyik leglenyűgözőbb jele az egész rendezvényen”

Hefets pszichoanalitikusként dolgozik, és 21 évvel ezelőtt hagyta el Izraelt az ottani politikai kilátástalanság miatt. Idén már letartóztatta a német rendőrség, mert tüntetett Izrael palesztinok elleni háborúja ellen. A mostani tüntetésen többek között kijelentette, hogy azokat, akik tűzszünetet követelnek, „Putyin szimpatizánsainak” és a „Hamász támogatóinak” titulálják, ami egyszerűen ijesztő. Beszélt arról is, hogy

„hiányzik a civil ellenállás ezekkel a drasztikus totalitárius tendenciákkal szemben, amelyek felismerhetőek az Ukrajnában a nyugati értékekért folytatott harc, vagy Izraelben az antiszemitizmus elleni harc álarca alatt”

A palesztin Samour, aki ügyvédként dolgozik Berlinben, a „médiában megjelenő ijesztő hangulatcsinálásról, és a mindenhol jelenlevő megfélemlítés légköréről” beszélt.

„Hazánknak a béke nagymesterévé kell válnia“

Michael Müller, az SPD volt politikusa azt fejtegette, hogy Németország ma olyan ország, „ahol a háborús bűnökkel és népirtással való feltétel nélküli szolidaritás államügy”, és ahol a palesztinoknak és támogatóiknak „de facto már semmilyen alapvető joguk nincs”. Úgy tűnik, „mintha a német média megpróbálná elferdíteni, és tagadni a mérhetetlen szenvedést, amelyet az izraeli háborús gépezet okoz Amerika és az EU teljes támogatásával”. A Naturfreunde Deutschlands – egy szociálökológiai és szociálpolitikai egyesület a környezetvédelem, a szelíd turizmus, a sport és a kultúra területén – jelenlegi elnöke kifejtette: „Szégyelljük magunkat amiatt, hogy a II. világháború óta a legmagasabbak a katonai kiadásaink.” Az egyesület nevében kijelentette: „Azt akarjuk, hogy országunk, amely a háború, a halál nagymestere volt a múlt században, a béke nagymesterévé váljon. Csak ez lehet perspektíva.“

„Lehet, hogy ma 20 ezren voltunk, de az igazság az, hogy sokkal, de sokkal többen vagyunk”

Ezzel a gondolattal zárta a gyűlést Petra Erler politológus. „Mindazokért vagyunk itt, akik nem tudtak eljönni.” Megerősítette, amit Reiner Braun társszervező a gyűlés elején mondott: „Ez a tüntetés talán fontosabb, mint bármelyik eddigi tüntetés. Most nagyon fontos, hogy mindenhol és összefogva emeljük fel a hangunkat a békéért.”

Erler elmondta: „De a világ számos országából is csatlakoznak hozzánk emberek. Ők ma felénk tekintenek és tudni akarják: képesek vagyunk-e a háborúra, vagy alkalmasak a békére? Akarunk-e a békéért harcolni? És fel akarunk -e hagyni egyszer és mindenkorra a háborúval?” A tüntetők „igen” kiáltására kijelentette: „Ez az, amit ma itt megígérünk.”

Forrás:Moszkva tér

Mi a reakciód?
👍tetszik
0
👍tetszik
👎nem
0
👎nem
💘szeretem
0
💘szeretem
😡dühítő
0
😡dühítő
😂vicces
0
😂vicces
😮húha
0
😮húha

Vélemény, hozzászólás?

Iratkozzon fel a Védett Társadalom Alapítvány hírlevelére!

Adja hozzá a VDTA friss híreit a Google hírfolyamához

További cikkek