Finn barátaink, de legalábbis a sajtó és politikum, nagyon fel vannak háborodva azon, hogy az orosz határon, amit ők lezártak az orosz turisták előtt, megjelent néhány tíz afrikai és közel-keleti bevándorló.
A finnországi sajtó által a napokban ezzel kapcsolatban tálalt orosz-ellenes híreket és nyilatkozatokat olvasva a finn embernek az a benyomása támadhat és bizonyosan támad is, hogy ”Tessék, itt az újabb bizonyítéka annak, hogy Oroszország lator ország, olyan, ami ellenünk, finnek ellen mindenre, a leggaládabb törvénytelenségre is képes, és amint teheti, ha nem vigyázunk, el is fog bennünket foglalni.” Az idősebbje magában talán hozzáteszi a régi bölcsességet is: ”Ryssä on ryssä, vaikka voissa paistaisi.” (Kb. A ruszki az ruszki, még ha vajban is sütögetik.”
A túlfűtött és gyűlölködő hangulatban a finn embernek az az egyszerű tény már eszébe se jut, hogy arról, hogy Finnország kit enged be a határain, s kit nem, arról – függetlenül attól, hogy Oroszország követel-e a határain kilépőktől okmányokat vagy nem – egyedül Finnország dönt. Ahogy az sem, hogy ha Finnország az addig mindenben barátságos Ororszországgal szemben most a legellenségesebb lépéseket teszi, például turisták kitiltása, NATO-csatlakozás, konzulátusok bezárása, Ukrajnának küldött katonai segélyek, orosz vagyonok lefoglalása, stb., stb., akkor miért kellene elvárnia azt, hogy Oroszország felügyelje, kik indulnak meg Finnország felé. Ha egyszer Finnországtól Oroszországnak már nincs mit várnia, akkor miért kellene neki most azzal kedveskednie, hogy megállítja a Finnország felé tartókat. Egyik napról a másikra elfelejtődött, hogy a finn gazdasági jólét jórészt az Ororszországgal való kölcsönösen előnyös együttműködésnek köszönhető.
Kicsit úgy jártunk itt Finnországban, mint a NATO-csatlakozás esetében: Finnországot senki és semmi nem fenyegeti, ennek ellenére csatlakozik a NATO-hoz, területeinek egy részét átengedi az amerikai hadseregnek (NATO:n kívüli USA és Finnország közötti, DCA-egyezmény), s amikor az orosz a katonai egyensúly fenntartásaa érdekében a finn határ közelébe katonaságot hoz, akkor a finnek kárörömmel vegyes elégedettséggel ujjal mutogatnak az oroszra, ”Tessék, mindenki láthatja, Oroszország el akart bennünket fogalni.”
Csodálkozhatunk-e még a fentiek után, hogy a közelgő finn elnökválasztás finn media-favoritja, Alexander Stubb, anélkül, hogy az egy köztársasági elnökön, Sauli Niinistön kívül, bárki valamit is hozzá merne/akarna szólni, az elmúlt néhány nap alatt a következő számunkra döbbenetes nyilatkozatokat tehette:
“Finnország, azaz az elnök kapcsolatait Oroszországgal az is nagyban meghatározza, hogy nyugati szövetségeseink mit akarnak tenni.”
“Az orosz elnökkel való párbeszéd attól függ, hogy nyugati szövetségeseink mit remélnek… ez egy olyan kérdés, amiben semmi esetre sem kezdhetünk «szólózni».”
„(Mi finnek) az egyik első frontvonalbeli állam vagyunk. Az Egyesült Államok számára geopolitikailag az egyik legérdekesebb ország vagyunk.”
“És ha léteznek majd kapcsolatok (Oroszországgal), annak a szövetségesek felhatalmazásán kell alapulnia.”
„Úgy látom, hogy a háború még legalább egy évig folytatódik. A köztársasági elnöknek pedig semmi esélye sincs arra, hogy kétoldalú kapcsolatokat tartson fenn az Oroszországgal folytatott háború alatt”.
Most tehát az a Finnország akar falat húzni a határára, amelyik bennünket, magyarokat a migráns kérdésben rendre leszavaz és felelősségre von.
Kádár György, Finnország
Források:
https://www.iltalehti.fi/politiikka/a/c732269a-2ab6-4885-97a1-430108149c94
https://naapuriseura.fi/luvassa-itsenaisyyden-hautajaiset/
https://www.iltalehti.fi/politiikka/a/c5ee9006-784b-499c-b87b-d00eba49c98d
Egy válasz
Alkoholista finn barátaink megköszönhetnék az oroszoknak, hogy nem akadályozzák meg az aranyat érö migrantikus szakemberek EU-ba bejutását.
Hiszen Oroszországban sem titok, hogy az egész EU szakemberhiányban szenved.
Ezen szerettek volna segíteni…..