Ilyen helyzetben erőltetni ezt a klímacsomagot, önkéntelenül is Cervantes hősét, Don Quijotét juttatja eszünkbe az anakronizmusával és a kor iránti esetlen érzéketlenségével – nyilatkozta a hirado.hu-nak Dr. Tóth Máté, a Védett Társadalom Alapítvány Budapest Bizottságának vezetője. Az energiajogász arra hívja fel a figyelmet, hogy az árnövelő és inflációgerjesztő Fit for 55 elnevezésű uniós klímacsomaggal az EU nemcsak a gazdasági versenyelőnyét adja fel épp a feltörekvő világhatalmi vetélytársakkal szemben, nem is csupán a saját maga – és polgárai – számára drágítja meg azokat a termékeket, amikre egyébként szüksége van, de súlyos nemzetközi konfliktusokba is keveredhet, mégpedig a legrosszabbkor.

Az európai parlament szerdán szavaz a nagyszabású uniós klímacsomagról, amelyet az uniós bizottság tavaly terjesztett elő. Többek között a kibocsátáskereskedelem kiterjesztéséről, a lakossági fogyasztókat sújtó karbonadóról, a belső égésű motorral hajtott, újonnan forgalomba helyezett autók betiltásáról 2035-től és a CO2-határértékek kompenzációs mechanizmusáról voksolnak a képviselők. A csomag hatásairól Dr. Tóth Mátét kérdezte a hirado.hu. Az interjút változtatások nélkül közöljük.

– Szakértői vélemények szerint az energiapiacon jelenleg már nem csupán az ár a kérdés, hanem az energiához való hozzáférés is. Mennyire időszerű most Brüsszel klímacsomagja?

– A Fit for 55 program részeként most nyolc javaslatot vitattak meg és bocsátanak szavazásra. Ezek a kibocsátáskereskedelmi rendszert (EU ETS), az úgynevezett importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmust és a szociális klímaalapot érintik, valamint az új autók CO2-kibocsátásának csökkentésével és a földhasználati-erdőgazdálkodási szabályokkal foglalkoznak.

Elképesztően időszerűtlen a súlyos ellátásbiztonsággal és drasztikus áremelkedésekkel fenyegető időszakban az, hogy Brüsszel még mindig azt a klímacsomagot erőlteti, amely éppen nagyobb lakossági árterhekkel és az így is rendkívül törékeny európai ipar további terhelésével járna.

Európa jelenleg elképesztő energiaár-emelkedésekkel néz szembe úgy, hogy a kőolajra már elfogadott, a földgázra pedig lebegtetett szankciók miatt kérdéses Európa energiaellátása. A földgázellátás tekintetében több tagállam nem fizetése miatt megszakított orosz szállítások is lényegében a tagállamok összességét érintik, márpedig mértékadó becslések

szerint az EU elképesztő költséggel, rendkívüli erőfeszítéssel is csupán az orosz földgázszükséglete harmadát tudja máshonnan pótolni az év végéig.

Az olaj esetébenn is mérsékelt mennyiségek állnak rendelkezésre alternatív forrásként, ezért amerikai szakértők már nyár végére európai üzemanyaghiányra figyelmeztetnek – mindezt úgy, hogy minden hordó más forrásból beszerzett olaj már most 30–40 százalékkal drágább az eddig fogyasztott orosznál. Ilyen helyzetben erőltetni ezt a klímacsomagot, önkéntelenül is Cervantes hősét, Don Quijotét juttatja eszünkbe az anakronizmusával és a kor iránti esetlen érzéketlenségével.

– A javaslat elsődleges célja az árak mesterséges emelésével rákényszeríteni a lakossági szereplőket fogyasztásuk (és így szén-dioxid-kibocsátásuk) csökkentésére. Mit fog jelenteni az árakra nézve, ha átmegy Frans Timmermansék javaslata?

– A 2021. július 14-én megjelent javaslatcsomag valójában 14 jogszabály tervezete. Ennek valóban egyik központi eleme a klímacélok érvényesítése akár a felhasználói árszínvonallal szemben is. Az EU kvótakereskedelmi rendszer lakossági kiterjesztéséről várt, (lakossági épületek, közlekedés) vélt kibocsátáscsökkentés áremelő hatása nem is volt titkolt a tervezetek brüsszeli készítésekor. Nagyon leegyszerűsítve Brüsszel elképzelésében az energiaszolgáltatók és üzemanyag-kereskedők számára alakulna egy új kvótapiac, azonban teljesen világos következmény, hogy a kereskedők a terheiket meg fogják próbálni áthárítani a fogyasztókra. Vagyis a terhek egyfajta környezetvédelmi vagy karbonadóvá válnak a lakossággal szemben. A koncepció mindenképp felfele hajtaná az árakat. Érdekes továbbá a kölcsönhatás az időközben bejelentett REPower EU-tervvel is. Ez ugyanis a tagállamok számára 2030-ra előírt kötelező energiamegtakarítási célt 9 százalékról 13 százalékra emelné, többek közt a polgárok kevesebb energiafelhasználásra való ösztönzésével (ez 5 százalék).

Alapvető közgazdaságtani tény, hogy a lakossági energiafogyasztás nagyban árrugalmatlan, a propagandisztikus spórolási várakozások elrugaszkodottak; a Fit for 55 és a REPower EU tehát egyszerre fogná satuba a lakossági felhasználást.

– Figyelembe veszi a tervezet a háború után kialakult aktuális piaci helyzetet, vagy nincs benne finomhangolás?

– Elvileg a javaslatcsomag most tárgyalt részeit az aktuális körülményekhez igazítják, amilyen a szociális klímaalap működésének kialakítása is. Ezek fontos korrekciós területek, azonban látni kell, hogy

már a koncepció is szembemegy az aktuális piaci helyzettel, illetve a háború rövid és hosszú távú hatásaival egyaránt.

Ezek a szépségtapaszok nem teszik az alapvetően időszerűtlen, veszélyes javaslatcsomagot vonzóbbá, és ez még csak az egyik fele. Az aktuális piaci helyzetben külkereskedelmi, sőt világpolitikai szempontból is roppant elhibázott a tervezetcsomag erőltetése. Mondok egy példát. Az éppen asztalon levő tervezetek egyike az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus, melynek célja a kibocsátásáthelyezés elkerülése, és arra kényszeríteni Európa kereskedelmi partnereit, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében dolgozzanak ki szén-dioxid-árazási politikákat. Itt tehát tulajdonképpen egyfajta karbonvámokról beszélünk a szennyezőnek minősített harmadik országokból származó, importált termékek karbonlábnyoma alapján.

Dr. Tóth Máté: A valóságban most is fogyaszt orosz földgázt Lengyelország

Vagyis azokat az EU-n kívülről importált, jelentős szén-dioxid-kibocsátással előállított termékeket érintené, melyeket az unión kívüli lényegesen enyhébb, vagy épp nem létező környezetvédelmi előírásoknak köszönhetően olcsóbban állítanak elő. Ez az éles nemzetközi politikai és törékeny világgazdasági helyzetben végképp veszélyes nemzetközi jogi és kereskedelmi, adott esetben országok közti konfliktusokat vetít előre, melyet Kína, India, Brazília és Dél-Afrika már jelzett is. A súlyosan hátrányos és egyoldalúan diszkriminatív vámkorlátozások vagy az azokkal egyenértékű intézkedések termékcsoportokként differenciálva fokozzák az ellenséges kereskedelmi gyakorlat benyomását – és valljuk be, ténylegesen is azok.

Az EU tehát nemcsak a gazdasági versenyelőnyét adja fel épp a feltörekvő világhatalmi vetélytársakkal szemben, nem is csupán a saját maga – és polgárai – számára drágítja meg azokat a termékeket, amikre egyébként szüksége van, de súlyos nemzetközi konfliktusokba is keveredhet a legrosszabbkor.

Mindez ráadásul éppen az olyan iparágakat célozná meg, mint a vas- és acélgyártás, a cementipar, az alumíniumipar, a műtrágyaipar, mely a jelenleg is súlyosan nyersanyaghiányos Európa tekintetében az adott termékeket használó valamennyi ellátási lánc és így a lakossági fogyasztók költségnövekedését kockáztatja.

–  A javaslat célkitűzése, hogy az EU a károsanyag-kibocsátását 2030-ra 55 százalékkal csökkentse. Ez mennyire volt reális a tervezet tavalyi bemutatásánál és mekkora realitással bír most?

– Ez már tavaly nyáron is rendkívül ambiciózus célkitűzés volt, idén azonban ez még távolibbnak tűnik

Németországban például nem csökkent, hanem nőtt a CO2-kibocsátás, köszönhetően a lignit és széntüzelésű erőművek üzemének.

Ráadásul a javaslatcsomag jelenlegi sorsát a már említett módon nem lehet elválasztani az időközben bejelentett úgynevezett REPower EU tervezettől. A terv 2030-ra 45 százalékra kívánja emelni a zöldenergia arányát, ami az eddigi célkitűzéseknél is ambiciózusabb. Ez véleményem szerint csak akkor lehetséges, ha az erősen volatilis megújulók mellett mind a rugalmassági szolgáltatások (pl. aggregátorok) piaca, mind a stabil zsinórvillany (atomerőművek), mind a gyorsindítású erőműművi kapacitások (pl. földgáz) is biztosítottak. Ez utóbbival viszont bezárul a kör: látványosan következetlenek ezek a tervezetek, és meglehetősen irreálisak is. Ennyiben mindenképpen kezdenek a szocialista tervgazdaságra emlékeztetni a brüsszeli célkitűzések.

– Mit jelent a gazdaságra nézve?

A javaslatcsomag hatása a gazdaságra nézve árnövelő és inflációgerjesztő hatású akkor, amikor a lakossági energiaterhek egyébként is lényegesen megugrottak. Ráadásul az európai ipart is a legrosszabb pillanatban találja el: egy súlyosan energia- és nyersanyaghiányos állapotban, amikor a világpiaci értékesítési láncok megszakadnak, megkettőződnek.

Ez súlyosan felelőtlen, különösen akkor, ha a javaslatcsomag mögöttes motivációját is mellétesszük. Ez szerintem pedig nem más, mint az uniós intézményeknek önálló forrást adni, hogy azok függetlenedhessenek a tagállamok kontrolljától. Pont akkor vonni el a tagállamoktól saját forrást és szuverenitást, amikor a súlyos nemzetközi politikai és gazdasági helyzetben arra a legnagyobb szükség van, alighanem nagyfokú érzéketlenség.

Az olajembargóval az EU járna rosszul, nem az oroszok – Dr. Tóth Máté a hirado.hu-nak

– Mit jelent Brüsszel Fit for 55 elnevezésű csomagja Magyarországra és egy magyar háztartásra nézve?

Az új rendszer lényeges módosítás nélkül összességében érzéketlen a különbségekre a tagállamok között, azaz egy német és egy magyar háztartásnak fajlagosan ugyanannyit kellene fizetnie az energiafogyasztása után.

Magyarország és a visegrádi országok álláspontja ezért egyértelmű: nem szabad többletterheket róni a lakosságra. Aggályos, hogy a magyar háztartásokat terheljék, az viszont egyenesen elfogadhatatlan, hogy mondjuk egy németországi háztartáséval fajlagosan egyező mértékben.

– A nyugat-európai háztartások elbírják a további terhelést?

– Nyugat-Európában most is elképesztően száguldanak felfelé az energiaárak mindenhol, ahol nem vezettek be a magyar rezsicsökkentéshez hasonló védőmechanizmust.

Egészen döbbenetes energiaszegénységi várakozásokat látunk az idei év végére, vagyis a nyugat-európai háztartások rugalmassága is kimerülőben van.

– A javaslatot több bírálat is érte annak kapcsán, hogy nincs mögötte kellő mélységű megvalósíthatósági tanulmány, törekvései strukturális problémákhoz vezetnek. Ezek a kritikák kiállják az igazság próbáját?

– Aggasztó mértékben így van. A Fit for 55 sajnos abba a sormintába illeszkedik, aminek elemei az energiaunió, a zöldmegállapodás, legújabban pedig az önsorsrontó EU-s szankciók. A közös nevező az ideológiavezéreltség, amely nem csupán az elvárt mélységű szakmai előkészítést nélkülözi, de a külső, utólagos szakmai kritikákkal szemben is érzéketlen. Így végül a szakmai hangokkal, az idő szavával, de lassan az egész világgal sem törődő Don Quijote úgy tervez a sárkánynak képzelt szélmalmaival megvívni, hogy a valóságban a magas energiaárakkal vagy az ellátásbiztonsággal kellene törődnie, méghozzá egyre sürgetőbben.