Roberta Metsola az Európai Parlament élén folytatása Európa érzékenyítési programjának, vagyis annak, hogy a gender- és LMBTQ-elméletek akadálytalanul mérgezhessék az európai polgárok életét. Kinevezése a normalitástól eltérő értékrend hatalmi szimbolikája. Üzenet azok részéről, akik szellemi pusztulásunkat politikai programnak tekintik. Az új elnök asszony eddigi tevékenysége az elfogadhatatlan irányzatok támogatásáról szólt. Egyértelműen lobbistája az LMBTQ terjedésének, az illegális migrációnak, mondván, ez Európa érdeke. Mindemellett természetesen folyamatos elszámoltatója a jogállamiság ügyének Lengyelország és Magyarország földjén, azon országokban, ahol még a vélemény- és vallásszabadság megmaradt, ellentétben a magát tökéletes demokráciának tartó nyugati világgal. Mindez akár elnézhető is lenne vele kapcsolatban, hisz a többi jelölt – zöld és baloldali képviselők voltak – sem álltak elő alternatív, a valódi normalitást képviselő programmal.

Amit viszont mégsem lehet szó nélkül hagyni: Európa biztonságának kérdése. Megválasztása fricska az unió és általában kontinensünk biztonságával összefüggésben.

Arról a félreérthetetlen szimbolikáról van szó, hogy a történelem során a vezetés és a vezető személye ki kellett fejezzen erőt, hisz a biztonság, a védelem látványa az erőben testesült meg. Vezető hatalmak, gazdaságilag fejlett régiók és erős katonai háttérrel rendelkező országok lehettek közösségek vezetői.

A biztonsági kihívásokra akkor lehet verbálisan hatékony választ adni, ha a szólamok mögött látható matéria húzódik. Roberta Metsola jelölése ezzel is homlokegyenest szembement, vagy ami még rosszabb, ebben a kérdésben is győzött az „új eszmeiség”. Egyszerűen azért, mert az egyébiránt máltai képviselőnő – objektív okok miatt – nem jelképezheti az erő és hatékonyság politikáját az elnöki székben. Természetesen a demokráciában bárki lehet jelölt és megválasztható. Azaz, nem zárható ki, hogy egy kevésbé fajsúlyos ország felmutasson nagy formátumú politikust, aki adottságaiból adódóan korrigálja a mögöttes, objektív erőtér hiányát. De (!) a máltai képviselő asszony nem ez a történelmi nagyság, hanem a kártékony ideák kiképzett és kijelölt, végrehajtó szereplője. Követője azoknak, akik az elmúlt években az Európai Unióban, illetve jó néhány nyugati ország kormányában szerephez jutottak. Elborzasztó módon a kinevezések feltétele a gyenge politikai képességből fakadó másodlagos értékrend követése. Amennyiben valaki lelkesen támogatja az illegális migrációt, és a gender- valamint az LMBTQ-őrültséget, máris számíthat jelentős beosztásra.

Legyünk azonban „elfogulatlanul” az igazság keresői. Vajon az új elnök asszony és tevékenysége rontani fog kontinensünk biztonsági helyzetén? Közrejátszik ugyan, de vele vagy nélküle is meglehetősen nehéz periódust élünk. Európa biztonságpolitikai értelemben három részből tevődik össze. Az Európai Unió, az unión kívüli országok és külön Oroszország – miközben Európa védelmét országainak egységes akarata tudná szavatolni. Tökéletesen látható, hogy a külső erőtereknek – az USA-nak és Kínának – érdekük fenntartani az Európában uralkodó politikai megosztottságot. Mégpedig úgy, hogy bizonyos érdekkörök Oroszországot látják és láttatják a legfőbb ellenségnek. Senki sem tagadhatja, hogy Oroszország katonai nagyhatalom, és ebből következően gyakran volt – talán még lesz is – erőszakra hajló. De jelenleg nem képes rá, és nem is így definiálja a saját biztonsági stratégiáját.

Ellenségeink, vagyis akik gyengíteni kívánnak bennünket, folyamatosan azt sugallják a közvélemény felé, hogy Oroszország katonai agresszióra készül az európai országok ellen. Miért is? Mert… Vagyis egyetlen ésszerű és akár ésszerűtlen érvet sem mutatnak fel állításuk alátámasztására, mivel nincs mit. Arra viszont nagyon is egyszerű a magyarázat, hogy miért nem készül Moszkva támadásra: nincs gazdasági háttere egy komoly háborúhoz. Akkor viszont a NATO-szövetség külső-belső izgatása nem katonai doktrínára épül, hanem olyan politikai spekuláció, mely biztonsági erőterünk gyengítésére törekszik.

Európa elleni invázió: az illegális migráció

Az Európai Unió vezetőinek egyöntetűen kellene kiállniuk a tagországok érdekei mellett, melynek legalapvetőbb tétele a biztonsági kockázatok minimalizálása, határaink védelme. Nem csak elhitetni kellene, hanem gyakorlattá tenni a kölcsönös érdeken alapuló együttműködést az unión kívüli országokkal, Oroszországot és ideértve. Azért is lenne ez a biztonság alapja, mert így senkinek nem lenne érdeke – lévén a szövetség tagja – ellene fordulni a rendnek.

Alkalmatlan vagy külsőleg irányított uniós vezetőkkel mindez hiú ábránd. És ilyenkor türemkedik elő a háború íratlan törvényei közül például az, amelyik úgy szól:

„az én gyengeségem az ellenségem erejét növeli”.

Márpedig Európát gyengíti a hozzá nem értő vezetők által szándékosan rossz stratégiák napirenden tartása. Roberta Metsola az unió parlamentjének elnöki székében ülve nem befolyásolja közvetlenül a napi politikai megoldásokat, vagy éppen a védelempolitikát. De a „nagyok játszóterén” rendkívül fontos szerepe van a politikai gesztusoknak és retorikának. Nem az a lényeg, ki mondja, mely személy, hanem hogy milyen pozícióból szólal meg az illető. Vagyis az uniós tisztségviselők, így a parlament elnöke is székének szimbolikájából adódóan véleményformáló, irányt és koncepciót meghatározó személy, még ha ezzel láthatóan nincs is tisztában.

Számunkra, az unió polgárai számára ezért rendkívül fontosak a választások. És nemcsak az egyes országokon belül folyó megméretés, hanem az is lényeges, sőt sorsdöntő, hogy kiket küldünk az Európa Unió parlamentjébe. Hiszen az oda akkreditált képviselők döntenek a tisztségek szétosztásáról, például arról, hogy az illegális migrációt – melynek szorgalmazása alkotmányt sértő – támogató LMBTQ-aktivista legyen-e az Európai Unió parlamentjének elnöke. Ez lehet szégyen, ami viszont biztos: Európa biztonsága rossz kezekben van.

Földi László

(a szerző titkosszolgálati szakértő, a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumi elnöke)

Kiemelt képünkön Roberta Metsola. Forrás: Twitter