2024.május 26.
Fülöp, Evelin

Hangfelvételek, üzenetek sora igazolja: hamis vádakkal akarja szétmarcangolni Böjte atyát a balliberális gépezet

Facebook
Email
Telegram
Twitter
VK
Nyomtat
01bojte fb

Adja hozzá a VDTA friss híreit a Google hírfolyamához

A szakma alapvető követelményeit figyelmen kívül hagyva, lelki sérült, traumatizált fiatalokat kihasználva és felhasználva, pénzért, most már fizetős cikkekben is futtatja tovább a balliberális média a Böjte Csaba gyermekotthonait céltáblára tűző cikkeket, annak ellenére, hogy hetek óta tudják: az általuk bemutatott, állításaik szerint abuzált, a szovátai otthonban nevelkedett lány is beismerte, hogy nem igazak a vádak. A PestiSrácok.hu kétséget kizáró bizonyítékok birtokába jutott arról, hogy a lány többször is elmondta, leírta az elmúlt hetekben: kamu az áldozati interjú, A cikksorozatokból eközben ejtették azokat az interjúalanyokat, akik nem támasztották alá a koncepciót, hogy Böjte gyermekotthonai valamiféle gyermekkínzó, romlott erkölcsű intézmények, ahol a vezetés maga is vétkes az abúzusban, ha pedig nem, eltussolja azt. Így működik a kíméletlen liberáis lejárató-kivégző osztag, amelyben az élen magukat oknyomozónak beállító, külföldről vastagon támogatott médiamunkások állnak, a háttérben pedig olyan szereplők tűnnek fel, mint Perintfalvi Rita vagy Parászka Boróka.

“Hazudni pedig nem szabad” – ez lenne az alapvető sajtóetika

Óriási egy újságíró felelőssége, amikor a hatóságok által még fel nem tárt bűncselekmények, vélt bűncselekmények nyomába ered, és ad vélt vádaknak teret. És dupla akkora a felelőssége, ha az ügy szereplői kiszolgáltatott, sérült emberek, pláne traumatizált gyermekek. Elismerésre méltó egy bántalmazott, szexuálisan kizsákmányolt, megrontott fiatal felszabadítása és pedofil bűnözők lebuktatása, de ugyanekkora súllyal nyom a latba egy esetleges hamis váddal egy ártatlan ember meghurcolása is. Ahogy azt neves, elismert szakemberek többek közt a PestiSrácok.hu-nak is többször elmondták, egyre gyakoribb a gyermekeket érintő szexuális abúzusról szóló hamis vád, mert az akár pro, akár kontra rendkívül nehezen bizonyítható, teljes társadalom által elítélt bűncselekményeket egyre többen használják fel adu ászként, valamilyen személyes érdek mentén.

Mi a PestiSrácok.hu-nál csak ebben az évben öt kétségbeesett megkeresést kaptunk, amelyekben állítólagos pedofil bántalmazások ügyében kérték segítségünket. Egy bizonyult kétséget kizáróan valósnak. Ebben az ügyben folyamatban is van a büntetőeljárás, amelyhez azt gondolom, érdemben járultak, járulnak hozzá tényfeltáró riportjaink.

Mivel a tét és a felelősség óriási, én személy szerint minden alkalommal, ha ilyen megkeresést kapok, azzal kezdem, hogy utánajárok, ellentmond-e bármi a történetnek, és ha annak igazságtartalma megkérdőjeleződik, nem lépek a hatóságok helyébe, és nem veszem át olyan szakmák helyét és szerepét, amely tudással nem rendelkezem, hogy a rendkívül bonyolult, személyes konfliktusokkal is terhelt ügyekben ki merjem mondani, mi lehet az igaz. És pláne nem válogatok koncepciók között, melyik melyik igazabb, melyik hangzik jobban… Hiába finomítunk “lehet”, “hat-het” kiegészítéssel, az abúzusvádról szóló médiamegjelenések felérnek egy társadalmi ítélettel, és azt is eredményezik. Ha az abúzusvád az ellenőrzés során megkérdőjeleződik, nem tűzöm céltáblára a lehetséges bántalmazót, mert az ártatlanul megvádolt áldozat is lehet. Mert a hatás, amit az abúzusvádat emlegető sajtómegjelenések sora eredményez, sem helyreigazítással, sem jogi lépésekkel nem tehető semmissé, és nem is írható felül. A vád nyoma, ha igaztalan is volt, örökre megmarad.

Kilenc hónap alatt öt teória állt fel, kiválasztottak egyet, azt, ami szerintük a leginkább hatásos

Mindezt hagyta figyelmen kívül az Átlátszó Erdély, a Mérce és a sorba beálló Telex erdélyi kiadása, hogy az Amerikai Népszavát ne is emlegessük, amely annyiszor elcsúszott már a hitelesség jegén, hogy még ebben a díszes sorban sem méltó említeni.

Mint ismert, a Szent Ferenc Alapítványnál, ebben a kiterjedt, sok száz gyermeket nevelő intézményhálózatban valóban történt egy borzasztó eset, a vétkes nevelőt ugyanakkor 28 év fegyházra ítélték, az esetről a PestiSrácok.hu is részletesen beszámolt. A balliberális sajtó azonban vérszemet kapott, mindenképp úgy szeretnék beállítani Böjte Csaba testvér nevelőotthonait, mintha ott mindennapos lenne a nemi erőszak, a verés és az abúzus, maga, a magyarság egyik legfontosabb ikonjává nőtt alapító atya pedig élen járna ezek eltussolásában.

Szabó Tünde és Kulcsár Árpád, a két büszke  átlátszós oknyomozó, akik még arról is külön kisfilmet készítettek, hogyan göngyölítették fel az ügyet, összesen több mint kilenc hónapon át dolgoztak csak a cikkünk tárgyát képező “Mónika-ügyön”. Tudomásunk szerint ez idő alatt öt különböző teória állt fel, ami nem a vészjelzőt kapcsolta fel az igazságérzetükben, hogy valami nem stimmel, hanem szépen eldöntötték: majd azt írják meg, amelyik a leginkább hatásos, és ha az olvasók fele elhiszi, az már rendben van… 

Fel kellett állítani a rendszerszintű bántalmazások és abúzusok históriáját. Ebbe tudnak belekapaszkodni azok a jogvédők, civilek és politikusok, akik azóta petíciókat írnak, folyamatos nyomás alatt tartják a provinciát és el akarják távolíttatni Böjte Csabát. Azt a ferences szerzetest, aki az egész életét tette fel olyan gyermekek mentésére, akikről mások lemondtak, és épített fel egy az egész világon egyedülálló rendszert. Olyan rendszert, amelynek ha vannak is hibái, példaértékűen eredményes, és kilátástalanságból indult gyermekeket juttatott el egy boldog és sikeres élet felé. Rengeteg szereztek diplomát, sokan többet is, mások szakmákat; a legtöbben, akik ezekben az otthonokban felnőttek, ma már családos emberek, szeretetben nevelik a gyermekeiket. És sokan visszatértek, hogy aztán ők segítsenek másokon. Annak, aki nem valamilyen hátsó szándékkal tekint a Böjte-életműre, nem is kérdés, miért olyan népszerű nemzetközi szinten a szerzetes, miért áll köztiszteletben – mellesleg politikai oldaltól függetlenül –, és miért méltó a Nobel-békedíjra, amelyre Kásler Miklós jelölte.

bojte2 1024x681 1

Hogy kinek, kiknek van útban, arról sokaknak megvan a véleménye Erdélyben… és talán nem is állnak messze az igazságtól.

Hónapokon át tartott Mónika interjúra való felkészítése, és még így is agyon kellett vágni a végeredményt

A vélt, kirakatba állított újabb mintaáldozattal, azaz Mónikával sokat kellett dolgozni. Azt mondják, a találkozók, megbeszélések kezdetén még beszélni sem tudott, nem tudta kifejezni magát, pláne nem tudott volna kamera előtt szerepelni. A végeredményt, a rögzített anyagot egy egész napon át forgatták. Több órát vettek fel, amibe aztán több olyan nem elhanyagolható részlet be sem került, ami gyengítette volna a hitelességet. Aztán adtak mellé ügyvédet, pszichológust, és felbiztatták, hogy még a rendőrség által 2015 után bűncselekmény hiányában megszüntetett nyomozás is újraindíttatható, az alapítvánnyal szemben pedig komoly kártérítési igénnyel élhet, amihez persze minden segítséget meg is kap. Ezen túlmenően a kisgyermekkorától többszörösen sérült, ma már fiatal nővel nem foglalkoztak. Mert meg kell húzni a határokat – mégsem mehetnek tönkre ők mások segítésében…

Még ma is ezerrel készülnek valamilyen gigaperre. Hogy egyik újságírójukat, Szabó Tündét idézzem: olyan eljárások kezdődnek most, amik még évek múlva is tartani fognak.

Öt kontra sok száz – ítél az Átlátszó, a Mérce és társai

Egy gyermekek elleni bűncselekményekkel kiemelten foglalkozó újságírónak egy ilyen história rendesen feladja a leckét. Vívódtam napokat, heteket, újra és újra végigolvasva a cikkeket, végignézve az interjút. Erdélybe utaztam, hogy minél több olyan nevelttel, volt nevelttel, nevelővel beszéljek, akiknek vannak, lehetnek személyes benyomásai, tapasztalatai. Persze a hadműveletben részt vevők szerint, aki nem a vádakat támasztja alá, az befolyásolt, Böjtét védi, megmondták neki, mit nyilatkozzon. Lerí, hogy eleve így állnak hozzá mindenkihez, akinek a gondolatai, véleménye nem illik bele a képbe.

Ott, Szovátán és Déván kiderült, hogy a 15–20 éve az alapítványnál dolgozókat vagy egyáltalán nem is keresték meg, vagy ha cáfoltak, azt nem írták meg, vagy éppen csak említették a vádak közé szorítva. Hiába próbálták bemutatni a pozitív példák sorát, szólaltak meg, álltak ki tömegével az otthonokban nevelkedett, már kirepült fiatalok, és tagadták kategorikusan a sajtóban megjelenteket, erre az volt a válasz, hogy a sok jónak semmi köze ahhoz, és nem is befolyásolja azt, hogy esetenként súlyos dolgok történhettek.

Az RTL-nek úgy sikerült még egy bőrt lehúzva a sztoriról riportot készítenie, hogy több napot forgatott Erdélyben a Házon kívül, de mindössze Mónikát, egy volt másik neveltet és egyik volt nevelőjüket sikerült megszólaltatni, aki ráadásul szexuális abúzusról nem is beszélt, csak egyetlen, egy ebédlőben történt esetet idézett fel, ami, ha úgy történt, bántalmazásnak minősülhet.

bojtelejaratokampany 1024x885 1
A Securitate se csinálta volna jobban – Százával jelentek meg a lejárató cikkek a balliberális sajtóban

Az abúzusvád nem igaz és ezt az újságírókkal is tudatták

Az elmúlt napokban több egyértelmű, kétséget kizáró bizonyíték került a birtokunkba – üzenetek, hangfelvételek –, amelyek igazolják: Mónika maga vallotta be, hogy nem mondott igazat és kvázi kamu az interjú. Bár az általa nem a nyilvánosság szánt szövegeket itt, e cikkben nem mutathatjuk be, de egy esetleges perben kemény bizonyítékokról beszélünk. Az elhangzottak, leírtak nagyon zavarosak, az teljesen bizonyos belőlük, hogy sem erőszak, sem kényszerítés nem történt. Ha volt valami közte és a megvádolt nevelő között, az kölcsönös érzelmek mentén történt, de Mónika végül valamiért csalódott a férfiban. Mónika akkor múlt 15 éves.

Az egyik hangfelvételen Mónika arról beszél: nem is érti, miért, hiszen nagyon más az ízlése, de odáig volt a nevelőjéért. Pontosan tisztában van vele, hogy 15–16 éves korában, ha önszántából létesítette a szexuális kapcsolatot és nem volt kényszerítés, nem volt erőszak, akkor az nem büntetendő még akkor sem, ha partnere a nevelője volt. Ezért kell okosan nyilatkoznia és tagadnia saját szerepét, és abúzusnak beállítani, ami történt, mert büntetőjogilag csak így fogják felelősségre vonni a férfit. Márpedig valamiért a cél ez, sőt, ennél is több.

Mindettől függetlenül egy nevelésre rábízott fiatallal szexuális kapcsolatot folytatni, ha történt ilyen, erkölcsileg messzemenőkig elítélendő, de 14 év felett Romániában nem bűncselekmény és nagyon igazságtalan egy ilyen esetből a Böjte atya által alapított hálózat egészéről ítéletet mondani. Kiderült, hogy ezt Mónika is pontosan tudja, illetve utánanézett.

Mónika egy másik, birtokunkba került hangfelvételen azt fejtegeti, hogyha a nevelőt, azaz Jancsit börtönbe csukják, nem derülhet ki, hogy ő is benne volt a dologban.

Utánanéztem b…meg. Az úgy van a fiatalkorúaknál, hogy az embert azt levetkeztetik teljesen, mit tudom én mi, kirúgják a munkahelyéről, de nem ítélik el. S én azt akarom, hogy elítéljék. Oda menjen a börtönbe, a k…anyjába… oda ni, Böjtike mellé és Szabolcska mellé. (…) Ne legyen már az, hogy én is benne voltam, mert akkor nem ítélik el… (…) Inkább üljön a börtönbe, mint hogy én szégyenüljek meg

– jelenti ki Mónika a birtokukban lévő hanganyagban. Máskor szöveges üzenet formájában írt arról többeknek, hogy az interjú, amit csináltak vele, “kamu”.

A szívednek nem tudsz parancsolni, ahogy én se tudtam. Szóval az interjú is, a cikk is kamu

– írta. Aztán azt is bevallotta, hogy kvázi ő volt a kezdeményező. Azt írta, végül is szeretők voltak, amit aztán szégyellt, és most nem áll meg, míg börtönbe nem juttatja volt nevelőjét:

Azt vágta valaki egyszer a fejemhez, hogy olyan vagyok mint egy bosszúéhes szerető, egy elhanyagolt szerető. Hát jól beletrafált.

Ezeket a részleteket csak azért idézzük fel, hogy mennyire másként fest a valóság, még a vádló szavaival is, mint ahogy a balliberális sajtóban olvasható volt az elmúlt hónapokban. Máskülönben Mónika is inkább áldozat: egy láncszem és egy kihasznált személy egy felülről vezérelt lejárató-műveletben.

A Szovátán nevelkedett fiatalok nem tapasztaltak bántalmazást, állítják, legfeljebb nyaklevest kaptak nagy ritkán

Hogy miért tart Mónika a megszégyenüléstől, azt egy neve elhallgatását kérő másik volt nevelt mondta el lapunknak, aki ugyanabban a házban lakott a szovátai otthonban, ahol Mónika is, vele egy időben. A fiatal hosszú éveket töltött Szovátán, ugyanaz a házaspár nevelte. Azt állítja, ő közel tíz év alatt semmilyen extrém durvaságot nem tapasztalt a nevelőik részéről.

Persze volt, hogy kiabáltak velünk, kaptunk büntetéseket is, például szobafogságot, de nyaklevesen kívül ütlegelést, verést én nem tapasztaltam

– mondta. A volt nevelt úgy emlékszik, nem volt könnyű velük, és a fenti nevelési eszközökre akkor került sor, ha túlfeszítették a húrt. Ilyen volt a kiszökdösés, pláne, ha kisebbeket is vittek magukkal, vagy ha köztük, gyerekek között szabadultak el az indulatok. Állítólag a lányoknál az sem volt ritka, hogy durván hajba kaptak, ami verekedésig is fajult. Mónika sokszor került konfliktusba a társaival.

Amikor a botrány kitört, mert elkezdett terjedni, hogy Mónika azt állítja, a nevelője, Jancsi ezt meg azt csinált vele, én nem hittem el. Nem ilyennek ismertem a nevelőt. A többség így volt ezzel. Sokáig volt téma az otthonban az ügy, meg is hallgattak mindenkit. Én most is azt mondom, hogy szerintem nem igaz. Én az évek alatt, amit ott töltöttem, nem láttam olyat, hogy János közeledett volna a lányokhoz

– mondta Mónika volt nevelttársa.

Az újságíróknak is beszélt erről egy fiú, aki Mónikával együtt nevelkedett Szovátán, de nem illett a képbe, ki is vágták

Ugyanezen a véleményen volt az a fiú is, aki az Átlátszó Erdély oknyomozó újságírójának is elmondta, ő inkább azt látta, hogy Mónika közeledett a nevelőhöz, de az elutasította. Felidézte azt az estét, amikor tovább fennmaradtak, ő még számítógépezett, a többiek már lefeküdtek. Mónika őt is el akarta küldeni, szemlátomást azért, hogy kettesben tudjon maradni Jánossal. A nevelő szólt rá, hogy majd ő mondja meg, mikor kell lefeküdni, nyugodtan maradjon és játsszon csak tovább. A felállított koncepcióval és a Mónika által elmondottakkal nem passzoló történetet nem találtuk a megjelent cikkekben. Miközben Mónikának a hosszú interjúban végig alákérdeznek, egyetlen keresztkérdést sem kap, Szabó Tünde a fiút kérdések sorával próbálta összezavarni.

szabotunde
Szabó Tünde, (balra) az Átlátszó Erdély munkatársa a szovátai gyermekotthonban, a Böjte Csaba által kezdeményezett párbeszéden

Érdekesség, hogy az újságíróval való beszélgetés kezdeményezője, a fiú felvezetője az a másik nevelt, aki a Böjte-hadművelet legújabb szereplője. A videócsatornát üzemeltető, előadói babérokat dédelgető fiatal, miután az átlátszósok a vele felvett interjút valamiért nem közölték, saját videócsatornán kezdett élő bejelentkezésekben bántalmazás- és abúzusvádakról beszélni. Aztán név nélkül, telefoninterjúban megszólalt a Házon kívül riportjában, amelyet kommentelve újabb élő bejelentkezéseket és saját történetei megosztását ígérte. A minap már több mint két órás Youtube-videóban emeli a szintet és szárnyalja túl még a Mónika által elmondottakat is. Azt is kijelenti, hogy Mónika története igaz, ő tanúja annak.

Dévai nevelők eközben állítják: néhány hete a fiú még őket vígasztalta és Mónikát vádolta hazugsággal, sőt, azt is hallottuk, hogy még tanúkat is gyűjtött és továbbított az újságírók felé, Mónikát cáfolandó. Ennek a folyamatnak a része egy hangfelvétel, amely ugyancsak a birtokunkban van. De olyan videóanyaggal is rendelkezünk, amiben szintén hazugnak nevezi a fiú Mónikát és őt támadja.

Orvos szakértő állapította meg, hogy még szűz az a lány, akiről azt írták, hogy apja évekig erőszakolta, de Böjtéék rávették, hogy ne tegyen feljelentést…

Ha mindez nem lenne elég, pár napja még egy, a sajtóban megjelent vád dőlt meg, eléggé egyértelműen. Azokban a hetekben, amikor egymás után húzták elő a mellényzsebből a sajtómunkások a Böjte-otthonokban történt bántalmazások és eltussolások vádjait, írtak egy olyan lányról is, aki egészen elképesztő körülmények közül került az otthonba, vagdosta magát, és egy nevelőnek állítólag elmondta, hogy az édesapja rendszeresen megerőszakolta. Elsőre a nevelő állítólag lebeszélte a lányt a feljelentésről. Később mégis nyomozás, vizsgálat indult. A napokban megtörtént igazságügyi orvosszakértői vizsgálat megállapította: a lány a mai napig szűz, s a szexuális aktus mikéntjével sincs igazán tisztában.

Ki és kinek, kiknek az áldozata valóban?

Ki hibáztatható a hamis vádak terjedéséért? Az a ma már kétgyermekes anyuka, akit arccal, névvel állítottak ki a nagy nyilvánosság elé kétszer is – még ha mentegetőznek is, hogy ő ragaszkodott hozzá? Figyelemre vágyó fiatalok, akik nyilvánvalóan születésüktől fogva traumák sorát szenvedték el, és akár önmagukat védve, önvédelmi reakcióból is támadhatnak? Vagy azok, akik hónapokon át használték fel őket pénzért, saját maguk szakmai fényezéséhez? Mert ha minden fent bemutatott szakmai etikátlanság ne lenne elég, bizony a szülők nélkül felnőtt, lelki sérült fiatalok jórészt kreált történeteit is egészen konkrétan igyekeznek pénzzé tenni. A Mérce az ügyről lehúzott sokadik bőrt még a múlt héten is pénzért kínálta az olvasóknak: Perintfalvi Rita – akinek “Az igazság szabaddá tesz” jelmondatát Mónika idézgeti – könyvét futtatja a Böjte-otthonok ügyével. 

perintfalvirita24 1024x819 1
A ballib sajtó csak úgy falja Perintfalvi Rita “írónő” és Pride-aktivista gyűlölködését
Áldozatot hibáztatni súlyosan etikátlan volna. Nem is tesszük ezt. Hamisan vádolni valakit bűncselekménnyel viszont büntetőjogi kategória. Álláspontunk szerint Mónika és a többiek áldozatok, áldozatai egy mesteri gépezetnek, amely egy ferences szerzetes és egy 30 éve működő, a világon egyedülálló gyermekmentő szolgálat besározására felhasználta őket. Szerettem volna elkerülni ezt a cikket, éppen ezért. Megkerestem Mónikát és hosszú, együttérző levélben tudattam vele: hangfelvételek és egyéb bizonyítékok igazolják, hogy az erőszakról nem mondott igazat. Több órán át sem jutottunk dűlőre. Nem járult hozzá, hogy közreadjam az általa leírtakat. Talán annyi bőven elég: amikor már nem tudott mit mondani, az átlátszósok által biztosított ügyvédhez és Parászka Borókához irányított bennünket, ha bármit szeretnénk…

Böjte atya az őt támadó sajtónak: ne rombolják le harminc év munkáját!

Májusban forgattunk a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója, Böjte Csaba testvér szovátai, istentisztelettel egybekötött fórumán, ahova az atya meghívta az őt vádoló újságírókat, hogy tegyenek fel neki kérdéseket bátran. Az erről szóló, sok unikális adatot tartalmazó riportunk ITT olvasható vissza.

Forrás:PestiSrácok

Mi a reakciód?
👍tetszik
0
👍tetszik
👎nem
0
👎nem
💘szeretem
0
💘szeretem
😡dühítő
0
😡dühítő
😂vicces
0
😂vicces
😮húha
0
😮húha

2 válasz

Vélemény, hozzászólás?

Iratkozzon fel a Védett Társadalom Alapítvány hírlevelére!

Adja hozzá a VDTA friss híreit a Google hírfolyamához

További cikkek