Az iráni háború ismét megmutatta, micsoda különbség van a világ három legnagyobb olajfogyasztójának energiapolitikája között, és a nyertes ezúttal is Kína – erről írt a Vg.hu. Bár a világ legnagyobb olajimportőre, a többi országnál sokkal könnyebben átvészelheti az egekbe szökő árakat, mert nagyobb figyelmet fordított a megújuló forrásokra, mint az Egyesült Államok és India. Ráadásul a biztonság kedvéért alaposan be is spájzolt olcsó orosz olajból, és a földrajzi közelség miatt gond nélkül folytathatja az importot Oroszországból.
A Vg.hu emlékeztetett arra, hogy az újabb közel-keleti konfliktus miatt a hét végén négy év után először ugrott ismét hordónként száz dollár fölé az olaj világpiaci ára, és nem tudni, hol áll meg. A Perzsa-öböl országai a Hormuzi-szoros lezárása miatt sorra fogják vissza és állítják le a kitermelést, a katari energetikai miniszter szerint az olaj ára elérheti a 150 dollárt is. A keskeny vízi út ugyanis kulcsfontosságú az olaj és a cseppfolyósított földgáz (LNG) kivitele szempontjából. Van ugyan mód az elkerülésére, de kérdés, hogy elég jó-e.
Az Atlantic Council jelentése szerint Kína rendelkezik a legnagyobb olajtartalékkal a világon, amelynek a mennyisége becslések szerint januárban elérte az 1,2 milliárd hordót – ez százmillió hordóval több az egy évvel korábbinál. Ráadásul Kína januárban is vásárolta tovább az orosz olajat. – Ez a tartalék három-négy hónapra elegendő anélkül, hogy negatív hatással lenne a világ második legnagyobb gazdaságára – mondta a CNBC-nek Rush Doshi, az amerikai Council on Foreign Relation agytrösztön belül működő China Strategy Initiative igazgatója.
Hasonló 108–130 napos haladékot becsül a Kpler is abból kiindulva, hogy a kínai finomítók átlagosan napi 15,5 millió hordó olajat dolgoznak fel, és Peking a hazai ellátás fennakadásmentes garantálására a biztonság kedvééért megtiltotta az üzemanyag-exportot is. Doshi emlékeztetett, hogy Kína az elmúlt húsz évben csökkentette a tengeri olajszállításoktól való függőségét, bár nagy mennyiségben vásárol iráni olajat is, azzal pótolta a Venezuelából kiesett mennyiséget.
Ting Lu, a Nomura Kínával foglalkozó vezető közgazdásza szerint azonban a Hormuzi-szoroson keresztül érkező olaj csak Peking teljes energiafogyasztásának 6,6 százalékát, az onnan származó földgáz pedig 0,6 százalékát fedezi.
Az energiaforrások diverzifikálását segíti a Szibéria Ereje 2. gázvezeték is, a nem fosszilis tüzelőanyagok aránya már tavaly elérte a teljes energiafogyasztás 21,7 százalékát, 2030-ra pedig a tervek szerint 25 százalék lesz. Az elmúlt húsz év stratégiai átalakulása azt jelenti, hogy Kína különleges helyzetet élvez a globális energiapiacon. Kína azonban így is a világ legnagyobb olajimportőre, kétszer annyit vásárol, mint a második helyen álló Egyesült Államok. Az olajfogyasztásban az Egyesült Államok az első, Kína és India követi.
Az utóbbi függ azonban leginkább az olajimporttól, mert az amerikai energiainformációs hivatal szerint az fedezi a fogyasztás negyedét. Az amerikai pénzügyminisztérium a bajok elkerülésére 30 napra fel is mentette az országot az orosz olaj vásárlásának tilalma alól.
Az Egyesült Államok kőolajszükségletének nagy részét a saját termelésből fedezi, ami évek óta történelmi csúcson pörög. Mindkét ország kevesebb figyelmet fordít a megújulókra Kínánál, ahol a Rhodium Group tavaly júliusi jelentése szerint csak az elektromos autók gyors terjedése napi több mint egymillió hordónyi olajszükségletet tüntetett el. Ez a fölösleg idén további napi hatszázezer hordóval nő. Az ország energiaellátásának csupán 4 százalékát adja az olaj és a földgáz, míg ez az arány a többi ázsiai országban 40-50 százalék.
Vagyis Kína ebben a kérdésben nyerő helyzetben van!
