A Magyar Helsinki Bizottság (MHB) és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) 2026. május 13-án akkreditált ügyvédképzést szervezett „A visszaküldés tilalma a gyakorlatban” címmel. A képzés kifejezetten a magyar ügyvédeket célozta azzal a céllal, hogy „érzékenyítse” őket a visszaküldés tilalmának (non-refoulement) alkalmazására az idegenrendészeti és tartózkodási engedélyezési eljárásokban is – nem csupán a klasszikus menekültügyi eljárásokban.

A meghívó szerint a képzés nemcsak az elméleti és nemzetközi jogi vonatkozásokat tárgyalta, hanem a magyar joggyakorlatot, hatósági gyakorlatot, valamint a kölcsönös tapasztalatcserét is.

Látszólag egy szokványos szakmai továbbképzésről van szó – ám a kontextus, a szervezők és a téma kezelése mélyebb kérdéseket vet fel a jogállamiság, a nemzeti szuverenitás és a migrációs politika szempontjából.

📍A non-refoulement mint abszolút elv kontra gyakorlati valóság

A visszaküldés tilalma kétségtelenül alapvető nemzetközi jogi norma (1951-es Genfi Menekültügyi Egyezmény, Emberi Jogok Európai Egyezménye 3. cikk, EU-s irányelvek). Ugyanakkor jogilag nem abszolút, hanem egyéni kockázatértékelést igényel, és figyelembe kell venni a „biztonságos harmadik ország” elvét, valamint a visszaélések megelőzését. Magyarországon a 2015-ös migrációs válság óta bevezetett határzár és a Szerbiát biztonságos harmadik országnak minősítő gyakorlat éppen ezt a kiegyensúlyozott megközelítést szolgálja.

A képzés hangsúlya azonban a korábbi tapasztalok szerint egyoldalúan a „védelmet” és a külföldiek alapjogi sérelmeit helyezhette előtérbe, miközben a magyar hatóságok által dokumentált tömeges visszaélések (hamis dokumentumok, többszöri belépési kísérletek, gazdasági migráció álcázása) alig vagy nem kellő súllyal kaptak hangsúlyt. Az MHB évek óta aktívan pereskedik a kormány ellen a visszaküldési-ügyekben, gyakran az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) előtt, ahol Magyarország több ízben is veszített – ugyanakkor ezek az ítéletek nem kérdőjelezik meg a határvédelem létjogosultságát, csupán az eljárási garanciákat.

A képzés ilyen kontextusban tehát helyes megfogalmazással „érzékenyíti” az ügyvédeket arra, hogyan használják ki az eljárási réseket a hatósági döntések elleni támadáshoz, mintsem a jogszabályok kiegyensúlyozott alkalmazására.

📍Szuverenitás vs. NGO-aktivizmus

Magyarország migrációs politikája 2015 óta egyértelműen sikeres: az illegális határátlépések száma drasztikusan csökkent, a menedékkérelmek száma alacsony, a pozitív döntések aránya minimális. Ez a politika kifejezi a magyar választók akaratát, és hozzájárul a belső biztonság fenntartásához. Ezzel szemben az MHB és hasonló civil szervezetek rendszeresen bírálják a kormányt, és gyakran külföldi (többek között a Nyílt Társadalom Alapítványok vagy az Európai Bizottság által is támogatott) forrásokból finanszírozott tevékenységet folytatnak.

Az ügyvédek „érzékenyítése” ilyen képzésekkel egyfajta párhuzamos jogi kultúra építését szolgálja: olyan ügyvédhálózatot, amely a nemzetközi jogot a nemzeti jog fölé helyezve próbálja felülírni a kormányzati döntéseket. Ez különösen problémás, mivel az MHB korábban is szerepet vállalt olyan ügyekben, ahol a kormány szerint a migránsok védelme a közbiztonság rovására történt (pl. büntetőeljárás alatt álló külföldiek jogi képviselete). A képzés akkreditációja pedig állami elismerést ad egy olyan ideológiai irányultságú továbbképzésnek, amely ellentétes a magyar Alaptörvény szuverenitás- és határvédelmi rendelkezéseivel.

📍Nyomásgyakorlás Brüsszelből és Genfből

Nemzetközi szinten az UNHCR és az EU-s intézmények gyakran kiterjesztő jogértelmezést képviselnek a non-refoulement elvére, miközben figyelmen kívül hagyják a másodlagos migráció jelenségét és a biztonságos harmadik országok (pl. Törökország, Szerbia) szerepét. Magyarország ellen indított EU bírósági-eljárások (pl. a 2020-as ítélet nyomán kiszabott 200 millió eurós bírság) jól mutatják ezt a feszültséget: Brüsszel a jogállamiság eszközével próbálja kényszeríteni a tagállamokat a közös migrációs politika elfogadására, miközben a külső határok védelme alapvető uniós érdek is.

Az MHB rendszeresen készít árnyékjelentéseket és fordul az EJEB-hez, ami legitimálni kívánja a külföldi nyomást a magyar belügyekbe. Ugyanakkor más európai országok (Olaszország, Dánia, Ausztria) egyre szigorúbb migrációs politikát folytatnak, bizonyítva, hogy a szuverenitás gyakorlása nem összeegyeztethetetlen a nemzetközi kötelezettségekkel. A május 13-i képzés pontosan ebbe a nemzetközi aktivista hálózatba illeszkedik, ahol az NGO-k és az ENSZ-szervezetek a nemzeti kormányokkal szemben pozicionálják magukat.

A visszaküldés tilalmának ügyvédi „érzékenyítése” – Kritikus jogi, politikai és nemzetközi kitekintés a Magyar Helsinki Bizottság és az UNHCR május 13-i közös képzésére

A Magyar Helsinki Bizottság (MHB) és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) 2026. május 13-án akkreditált, 4 kreditpontos ügyvédképzést szervezett „A visszaküldés tilalma a gyakorlatban” címmel. A képzés a Duna Tower UNHCR Auditóriumában zajlott, és kifejezetten a magyar ügyvédeket célozta azzal a céllal, hogy „érzékenyítse” őket a visszaküldés tilalmának (non-refoulement) alkalmazására az idegenrendészeti és tartózkodási engedélyezési eljárásokban is – nem csupán a klasszikus menekültügyi eljárásokban.

A meghívó szerint a képzés nemcsak az elméleti és nemzetközi jogi vonatkozásokat tárgyalta, hanem a magyar joggyakorlatot, hatósági gyakorlatot, valamint a kölcsönös tapasztalatcserét is. A jelentkezési határidő május 10. volt, a posztot Zsolt Szekeres, az MHB munkatársa tette közzé a közösségi oldalon. Látszólag egy szokványos szakmai továbbképzésről van szó – ám a kontextus, a szervezők és a téma kezelése mélyebb kérdéseket vet fel a jogállamiság, a nemzeti szuverenitás és a migrációs politika szempontjából.

📍Jön a migrációs paktum határideje

Ismert, húniustól hatályba lépnek az uniós migrációs paktum rendelkezései, amelyek kötelező kvótákat, pénzügyi hozzájárulást és menekültkérelmek tízezreinek elbírálását írják elő a tagállamok számára. Miközben az Orbán-kormány következetesen elutasította a brüsszeli mechanizmust, a Tisza Párt leendő külügyminisztere, Orbán Anita miniszterjelölti meghallgatásán jelezte: Magyarországnak a jövőben konstruktív partnerként kell részt vennie az uniós döntéshozatalban.

Bóka János korábbi európai ügyekért felelős miniszter szerint ez egyértelmű jelzése annak, hogy a Tisza Párt végre kívánja hajtani a migrációs paktumot.

Lábjegyzetek

1. Magyar Helsinki Bizottság: „Ügyvédképzés: A visszaküldés tilalma a gyakorlatban” (2026. április 30.) – https://helsinki.hu/ugyvedkepzes-a-visszakuldes-tilalma-a-gyakorlatban/
2. Ugyanott, valamint Szekeres Zsolt Facebook-posztja az MHB képzéséről (2026. május).
3. Lásd pl. a CJEU 2024. júniusi ítéletét a magyar menekültügyi rendszerrel szemben, valamint az MHB reagálását.
4. Az MHB és az OSF kapcsolat