Mark Rutte NATO-főtitkár az ankarai szövetségi csúcson azt igyekszik majd hangsúlyozni, hogy a tagállamok komolyan veszik a védelmi kiadások növelésére tett vállalásaikat. A kép azonban korántsem egységes: miközben Európa és Kanada látványosan emeli katonai kiadásait, több nagy nyugat-európai ország költségvetése már most nehezen bírja a terhelést.

A NATO-tagállamok a 2025-ös hágai csúcson vállalták, hogy 2035-ig évente a GDP 5 százalékát fordítják védelemre. Ebből 3,5 százalék menne a szűkebb értelemben vett katonai kiadásokra, további legfeljebb 1,5 százalék pedig olyan védelmi és biztonsági célokra, mint a kritikus infrastruktúra, a katonai mobilitás, a kibervédelem vagy a védelmi ipari bázis erősítése.

Két táborra szakadt Európa

A NATO szerint az európai szövetségesek és Kanada 2025-ben reálértéken több mint 90 milliárd dollárral, nominálisan csaknem 139 milliárd dollárral költöttek többet védelemre, mint egy évvel korábban. A teljes növekedés 2025-ben közel 20 százalék volt 2024-hez képest.

A Reuters szerint azonban az új célok két táborra osztották a szövetségeseket. Az egyik oldalon Németország, valamint főként az északi és kelet-európai országok állnak, amelyek találtak költségvetési mozgásteret a védelmi fordulathoz. A másik oldalon több nagy nyugat-európai szereplő van, amelyek politikai és pénzügyi akadályokba ütköznek.

Németország a szigorú hitelfelvételi szabályok alóli védelmi kivételekkel 2030-ig több mint 200 milliárd euróra növelné katonai kiadásait. Lengyelország, Litvánia és Észtország — vagyis azok az államok, amelyek közvetlenebbül érzékelik az orosz fenyegetést — szintén jóval előrébb járnak: Varsó tavaly már a GDP 4,3 százalékát fordította védelemre.

London, Párizs és Róma nehezebb pályán mozog

Máshol a fegyverkezési lendület már sokkal nehezebben illeszthető be a nemzeti költségvetésekbe. Nagy-Britannia ugyan újabb 15 milliárd font védelmi többletkiadást jelentett be, de ennek egy része más területeken végrehajtott megszorításokból jönne, körülbelül harmada pedig a Reuters szerint továbbra sincs teljesen finanszírozva.

Olaszország 2026-ban a GDP 2,8 százalékára emelné a tágabban értelmezett védelmi kiadásokat, miközben az ország Európa egyik legnagyobb adósságterhével küzd. Franciaország tervei szerint az évtized végére 2,5 százalékra emelné katonai kiadásait, ám közben az euróövezeti hiányszabályoknak is meg kellene felelnie. Spanyolország szocialista kormánya eközben továbbra sem akar 2,1 százalék fölé menni, és az új forrásokat inkább kettős, civil és katonai felhasználású technológiákra fordítaná.

Nemcsak pénz, ipari kapacitás is kell

A NATO számára nem pusztán az a kérdés, hogy a tagállamok papíron vállalják-e a magasabb számokat, hanem az is, hogy hiteles pályán haladnak-e a 3,5 százalékos katonai cél felé. A szövetség egyes országok — köztük Csehország, Szlovénia és Albánia — korábbi 2 százalékos adatait is újra ellenőriztetné.

A nagyobb gond azonban az lehet, hogy a pénzügyi ígéretekből csak akkor lesz valódi katonai erő, ha a védelmi ipar elhiszi: a magasabb kiadási szint tartós marad. A gyártóknak kapacitásbővítéshez beruházniuk kell, de ha a cégek attól tartanak, hogy a politikai ciklusok vagy egy későbbi amerikai fordulat felülírhatja az 5 százalékos célt, óvatosabbak maradhatnak.

Így az ankarai csúcs fő üzenete kettős lehet: Európa valóban többet költ védelemre, de a fegyverkezési fordulat ára már most megjelent a nemzeti költségvetésekben. A NATO előtt ezért nemcsak katonai, hanem politikai és társadalmi próbatétel is áll: meg kell győznie a választókat, hogy a dráguló biztonságért hosszú távon is fizetni kell.