Az Oxfam szerint az energetikai óriáscégek és a G7-országok milliárdosai hatalmas nyereséget könyveltek el az Irán elleni amerikai–izraeli háború kezdete óta. A civil szervezet az éviani G7-csúcs idején közzétett jelentésében arra figyelmeztetett, hogy miközben az energia- és élelmiszerárak emelkedése különösen a szegényebb országokat sújtja, a nagyvállalatok és a leggazdagabbak újabb vagyonokat halmoznak fel.

Milliárdos vagyonok nőttek a háború kezdete óta

Az Oxfam Intermón rámutatott: a G7-országokban működő energiaipari szektor 41 milliárdosa összesen 23,5 milliárd dollárral növelte vagyonát az Irán elleni háború február 28-i kezdete óta.

A szervezet számítása szerint ez napi 300 millió dolláros növekedésnek felel meg. Az Oxfam értelmezésében ez nem egyszerű piaci véletlen, hanem annak a világgazdasági szerkezetnek a következménye, amelyben a háborúk, energiaválságok és ellátási zavarok felfelé terelik a jövedelmeket: a munkavállalóktól a részvényesekhez, a szegényebbektől a leggazdagabbakhoz.

Az olaj- és gázipar nyertesei

A jelentés szerint hat vezető olaj- és gázipari vállalat 2026-os nyeresége akár 80 százalékkal is meghaladhatja a háború előtti várakozásokat. Az Oxfam becslése alapján ezek a cégek az idén 152 milliárd dollár profit felé tartanak, ami napi 416 millió dollárnak felel meg.

A háborús kockázatok, a tengeri útvonalak bizonytalansága, az energiaellátás körüli félelmek és a geopolitikai feszültség együtt hajthatják fel az árakat. A fogyasztók és az importfüggő országok számára ez drágulást, a nagy termelő- és kereskedőcégek számára viszont rendkívüli nyereséget jelenthet.

A műtrágyapiac is a válság nyertesei között lehet

Az Oxfam szerint a háborús profit nem áll meg az energiaszektornál. A műtrágyaipar három legnagyobb multinacionális szereplője a várakozások alapján 23 százalékos profitnövekedést érhet el, ami 928 millió dollárnyi többletnyereséget jelentene.

Ez különösen érzékeny kérdés, mert a műtrágya ára közvetlenül befolyásolja az élelmiszertermelés költségeit. Ha az energia és a műtrágya egyszerre drágul, annak hatása gyorsan megjelenhet a kenyér, a gabona, a zöldségek és az alapvető élelmiszerek árában is.

A legnagyobb terhet ilyenkor nem a leggazdagabb országok fogyasztói viselik, hanem azok a háztartások a közepes és alacsony jövedelmű országokban, amelyek jövedelmük nagy részét eleve élelmiszerre és energiára költik.

A G7 segélycsökkentése tovább mélyítheti a válságot

Az Oxfam bírálata nemcsak a vállalati nyereségekre irányul, hanem a G7 politikai válaszára is. A szervezet szerint a világ 2020 óta már az ötödik nagy gazdasági válsághullámát éli meg, miközben az adósságválságok, a klímasokkok és a konfliktusok egyszerre sújtják a globális Dél országait.

Ebben a helyzetben a G7-országok 2024 és 2025 között 48 milliárd dollárral csökkentették a legszegényebb országoknak nyújtott hivatalos fejlesztési támogatásokat. Az Oxfam szerint ez az összeg nagyjából annyi, amennyivel a G7 milliárdosainak együttes vagyona mindössze 11 nap alatt növekszik.

Trump politikája mögé bújna a G6?

A szervezet külön bírálta Németország, Kanada, Franciaország, Olaszország, Japán és az Egyesült Királyság vezetőit is. Az Oxfam szerint ezek az országok Donald Trump amerikai elnök hajthatatlanságára hivatkozva magyarázzák saját tétlenségüket, holott önállóan is léphetnének.

A civil szervezet azt állítja, hogy a G7 a Covid–19-járvány vagy az ukrajnai háború idején képes volt nagyobb pénzügyi és politikai mozgósításra, most viszont visszafogta nemzetközi szerepvállalását. A TeleSUR beszámolója szerint Emmanuel Macron francia elnök a Trump részvételének biztosítása érdekében azt is elfogadta, hogy a hivatalos napirendről háttérbe szoruljanak a klímaválságról és a strukturális egyenlőtlenségről szóló viták.

Oxfam: adóztatni kellene a rendkívüli profitokat

Az Oxfam négy pontból álló sürgősségi tervet javasol. Elsőként a nagyvállalatok és a szupergazdagok rendkívüli nyereségének megadóztatását sürgeti. A szervezet szerint a válságokból fakadó extraprofitokat nem lehet egyszerű piaci sikernek tekinteni, ha közben emberek milliói élelmiszer-, energia- és adósságválsággal küzdenek.

Második pontként az alacsony és közepes jövedelmű országok kétoldalú adósságfizetéseinek felfüggesztését, majd törlését javasolja. Az Oxfam szerint jogi eszközökkel kellene rákényszeríteni a magánhitelezőket is arra, hogy részt vegyenek az adósságteher csökkentésében, különben a kormányok a közszolgáltatások rovására próbálják fenntartani fizetőképességüket.

Több fejlesztési forrást és új likviditást kérnek

A harmadik javaslat a fejlesztési támogatások tényleges növelése lenne. Az Oxfam szerint a gazdag országoknak teljesíteniük kellene azt a nemzetközi vállalást, hogy bruttó nemzeti jövedelmük 0,7 százalékát hivatalos fejlesztési támogatásra fordítják.

Negyedik pontként a szervezet a Nemzetközi Valutaalapon keresztül új különleges lehívási jogok kibocsátását sürgeti. Ezt olyan formában képzeli el, amely nem a jelenlegi kvótarendszerhez kötődik, és nem jár politikai feltételekkel. Az Oxfam szerint ezzel gyors likviditást lehetne juttatni a válságban lévő gazdaságoknak.

A válságok ára lent, a profit fent jelenik meg

Az Oxfam üzenete egyszerű: a jelenlegi világgazdasági rendszerben a válságok költségei lefelé, a nyereségek felfelé áramlanak. A háborús kockázatok, az energiaárak emelkedése, az élelmiszerdrágulás és az adósságválság egyszerre sújtják a legsebezhetőbb országokat, miközben a globális nagyvállalatok és a milliárdosok újabb profitot realizálnak.

A G7 éviani csúcsa ezért nemcsak diplomáciai esemény, hanem morális próbatétel is. A kérdés az, hogy a leggazdagabb országok képesek-e a válságok terheit igazságosabban elosztani, vagy továbbra is olyan rendszert működtetnek, amelyben a háborúk és ellátási sokkok a legvagyonosabbak számára újabb üzleti lehetőséggé válnak.