2024.június 21.
Alajos, Leila

Szodoma és Gomora újragondolva

Facebook
Email
Telegram
Twitter
VK
Nyomtat
katasztrofa 1080x675

Adja hozzá a VDTA friss híreit a Google hírfolyamához

„A német Bild beszámolója szerint a Berlin Schöneberg negyedében található LMBTQ-tanácsadó (Schwulenberatung) központban többgenerációs házat hoznak létre homoszexuális, leszbikus, bi- és transzszexuális emberek számára. Az épületben helyet kap egy óvoda is.”-írja a vasarnap.hu

Az óvodában azt tanítanák meg a gyerekeknek, milyen leszbikusnak, homoszexuálisnak, transzneműnek vagy interszexuálisnak lenni.

Az osztrák Kronen Zeitung cikkében hangsúlyozza: az intézménybe bekerülő gyerekektől nem várják el, hogy tudják magukról, melyik nemhez vonzódnak. Az üzemeltetők szerint, ha a gyerekek esetleg később rájönnek, hogy nem heteroszexuálisok, az óvodai nevelésnek köszönhetően sokkal könnyebb lesz beilleszkedniük.” – olvashatjuk tovább a cikkben.

A cikket olvasva több kérdés merül fel a jóérzésű emberben. Első kérdés lehetne az, mit is jelent pontosan a „többgenerációs ház” kifejezés. A cikket tovább olvasva azonban erre máris választ kapunk. Arról van tehát szó, hogy minden korosztályból várnak embereket ebbe a központba, akiknek tanácsokat adnak LMBTQ témában. Annak érdekében pedig, hogy a több generációs jelző elég kifejező legyen, óvoda is nyílik ebben a létesítményben.

Gondolatunk ezen részénél el kell időznünk egy pillanatra, ami a felnőtteket illeti: vajon miért és milyen tanácsokra van szüksége, a magát LMBTQ mozaikszó, mint „gyűjtőfogalom alá” soroló személyeknek?

Miben segíthet egy tanácsadó, a magukat kizárólag szexuális irányultság alapján egy csoportba soroló személyeknek? Az LMBTQ ideológia alapján ugyanis a nem, nem bináris és bármikor és bárhány alkalommal egy spektrumon változó „jelenség” csupán. Ez természetesen egyben azt is jelenti, hogy az adott illető sem tudhatja, hogy a jövőben, vagy akár néhány órán belül, az ő identitása miként fog megváltozni. Milyen tanácsadó adhat és milyen tanács adható tehát az ilyen embernek?

A létesítményben létrehozott óvoda programja szerint, megtanítanák a kisgyermekeknek, milyen leszbikusnak, homoszexuálisnak, transzneműnek vagy interszexuálisnak lenni. Az ideológia agresszív propagandájának köszönhetően, ma már egyre kevesebben döbbennek meg azon, hogy a leszbikus, homoszexuális, transznemű és hasonló fogalmak, napjainkban rendszeresen és teljesen természetesen a hétköznapi szóhasználatban alkalmazottak. Hozzájuk rendelve ma már szinte mindenkinek eszébe jut a szivárványszínű jelkép is. Úgy tűnik, mintha az agresszív „érzékenyítés” elérte volna a célját annyiban, hogy talán az átlagember el sem gondolkodik azon, hogy a fenti kifejezések miről is szólnak valójában. Ha lebontjuk azokról a szivárványos mázat, eszünkbe kell jusson miről is beszélünk konkrétan.  

Most a különböző és szélsebesen bővülő irányultságok részletezése nélkül próbáljuk összefoglalni: Az egyes személyek szexuális irányultságuk alapján történő beazonosításról. Még konkrétabban, szexuális életről, vagy hétköznapi szóhasználattal élve, hálószoba falai közé tartozó kérdésekről beszélünk.

Az intézményben pedig az óvodás kisgyermekeknek azt szeretnék megtanítani(!), „hogy milyen leszbikusnak, homoszexuálisnak, transzneműnek vagy interszexuálisnak lenni.”

Az óvodások életkorukat tekintve általában 3-6 éves korúak. Ha ebből a korosztályból, mondjuk egy négyéves kisgyermek jellemzőt vizsgáljuk, az alábbiakat mondhatjuk el:

Négyévesen képes már szaladni és megtorpanni. A lépcsőt már- bár valószínű nem régóta- váltott lábbal tudja használni, talán már lefelé is. Ha ugrál, már a lába elemelkedik a földtől, de leérkezésnél még hajlítja a térdét azért, hogy az esést tompítsa. Általában már képes elkapni a labdát két kézzel. Sokan közülük már tudnak kört rajzolni, ritkábban már háromszöget is.

Azt már nagyjából érti, hogy este és reggel, de az időészlelése fejletlen, a tegnap vagy tegnapelőtt fogalmak még nem letisztultak számára. Átlagosan 6 percig képes koncentrálni. Baráti kapcsolatait még az instabilitás jellemzi, akivel összeveszik a játékán az már „nem lesz a barátja”. Mindennel kapcsolatban felteszi a „Miért? Mi az?” kérdéseket.

Nos, az általánosságban fenti jellemzőkkel leírható kisgyermekekkel akarja ez az intézmény megtanítani(!!) például a nő és nő, férfi és férfi- és így tovább-közötti szexualitás milyenségét!

A vasarnap.hu cikke szerint a létesítmény igazgatósági tagja egy 86 éves szociológus férfi, aki 1988-ban a „Gyermekek utáni vágy. A pedofil portréja” című könyv szerzője.

Az elborzasztó történet nem kitaláció. Napjainkban, Berlinben, megtörténő valóság.

Dr. Szabó Krisztina

Forrás:Padányi Alapítvány

Mi a reakciód?
👍tetszik
0
👍tetszik
👎nem
0
👎nem
💘szeretem
0
💘szeretem
😡dühítő
0
😡dühítő
😂vicces
0
😂vicces
😮húha
0
😮húha

Vélemény, hozzászólás?

Iratkozzon fel a Védett Társadalom Alapítvány hírlevelére!

Adja hozzá a VDTA friss híreit a Google hírfolyamához

További cikkek