„Az Egyesült Államok történetének egyik legnagyobb orvosi botrányának áldozata vagyok” – vallotta egy kongresszusi bizottság előtt Chloe Cole, aki 12 évesen kezdte el a „nemváltás” folyamatát. Horrorisztikus története bemutatja, micsoda emberi drámákat okoz a genderideológia.

Egy 2022-ben publikált Gallup-felmérés szerint az amerikai Z-generáció tagjainak (1997-2003 között születettek) 20 százaléka LMBTQ-identitásúnak mondja magát. Összehasonlításképpen az 1946 előtt születettek, tehát a lázadó hatvanas évek generációjának még az 1 százaléka sem vallja magát egy szexuális kisebbség részének. 

A felmérések azt mutatják: a fiatal lányok háromszor nagyobb eséllyel nyilatkozzák azt, hogy LMBTQ-identitással rendelkeznek. Különösen megugrott a transzgender fiatalok száma. A Pew Research felmérése szerint 

az amerikai 30 év alatti lakosság 5 százaléka vallja magát transznak. 

Az elmúlt néhány évben tanulta meg az amerikai lakosság a „genderdiszfória” fogalmát, ami azt jelenti, hogy egy személy identitásválságban szenved: nem tudja elfogadni, hogy ahhoz a nemhez tartozik, amellyel született. Szinte egyik napról a másikra ez a korábban pszichológiái zavarként kezelt jelenség egy elfogadott és ünnepelt identitás lett, amit már kisgyerekkorban támogatni kell. 

Mint Abigail Shrier 2020-ban megjelent könyvében, a Visszafordíthatatlan károkban leírja: 2012 előtt ez az identitászavar szinte teljesen ismeretlen volt a tinédzserek körében, a lányokat szinte semmilyen szinten, fiúknak pedig csak 1% alatti részét érintette. Az elmúlt években váratlanul megugrottak a számok, különösen azoknak a tinilányoknak a száma, akik vagy transzként, vagy non-binárisként (se nem lány, se nem fiú) azonosítják magukat. Shrier szerint a jelenséget egy „társadalmi vírus” okozza, amely internetes fórumokon, közösségi oldalakon és videókon keresztül terjed. 

A tinikorú lányokat bevonzza a transzideológia ígérete, hogy ha elkezdik a kezelést, testükkel kapcsolatos minden elégedetlenségük el fog múlni. 

Csakhogy a valóság az, hogy amint Shrier bemutatja: semmi nem oldódik meg, sőt, a különböző hormonkezelések, műtétek, és a zavaruk pszichiátriai megerősítése visszafordíthatatlan károkkal jár. 

„Barbár áltudomány”

A tizenkilenc éves Chloe Cole olyan ex-transz, aki „visszatért” születési neméhez, miután korábban elkezdte a nemváltási folyamatot. „Régebben azt hittem, hogy rossz testben születtem, és a körülöttem levő felnőttek, akikben megbíztam, megerősítették ezt a hitemet, és ez életre szóló, visszafordíthatatlan károkat okozott nekem” – mondta a lány júliusban az amerikai képviselőház igazságügyi bizottságának meghallgatásán. 

Chloét 12 évesen diagnosztizálták genderdiszfóriával. Mindig fiús kislány volt, és a szokatlanul korán kezdődő pubertás teljesen összezavarta – mesélte el Jordan Peterson podcastjében. Mikor ötödikes korában megkapta első okostelefonját, rengeteg időt kezdett tölteni az Instagramon. A kislány úgy érezte, messze elmarad az oldalon látott ideáltól: magas volt, széles vállú és kicsi mellű. 

Ezt követően rábukkant olyan feminista videókra, amelyek azt hirdették neki: patriarchátusban él, a nők el vannak nyomva Amerikában. Chloe ettől nagyon megijedt, és mint Petersonnak elmondta: 

azt érezte, ilyen világban nem is érdemes nőnek lenni. 

Elkezdett olyan videókat nézni, amelyekben szereplő tinédzserlányok nemet váltottak, és hirtelen minden sokkal szebb és jobb lett az életükben, mindenki ünnepelte és elfogadta őket. A kislány is erre vágyott, és 12 évesen bejelentette a szüleinek: ő fiú. Szülei addigra négy idősebb gyereket neveltek fel és teljesen megdöbbentek. Nem voltak progresszív világnézetűek, úgy gondolták, segítséget kell kérniük. Chloét elküldték egy pszichológushoz, aki meg sem kérdőjelezte a 12 éves kislány identitászavarát. „Fiú vagy? Oké, akkor kezd el az átalakulást.” 

A szülei aggódtak, nem túl fiatal-e még a tesztoszteroninjekciókhoz, nem lesznek-e mellékhatásai, és szerették volna, ha vár. Azonban a pszichológusok azt mondták Chloe szüleinek,

ha nem engedik meg neki a nemváltás megkezdését, akkor lehet, hogy a lányuk öngyilkos lesz. 

A szülők beleegyeztek a procedúrába. Chloe először pubertásblokkolókat kapott, majd 13 évesen megkapta első tesztoszteroninjekcióját. Két évvel később folytatódott az átalakulás: egy genderspecialista beutalta egy sebészhez, hogy az „felsőtestműtétet” hajtson végre rajta, vagyis vágja le a melleit. Nem mérték fel a mentális állapotát, hanem 15 évesen levágták a melleit. Ez egy bonyolult és Chloe saját szavaival élve „barbár” műtét volt. A lánynak a mai napig kötéseket kell hordania, mert különben folyadék fakad fel a sebeiből. 

A műtét után egyre erősebben kezdte érezni: ő igenis nő, és megbánta a döntését. Titokban elkezdett újra női ruhákba öltözni. Majd váratlanul egy órán, amin az anya és gyermeke közötti szoros kapcsolatról volt szó, Chloe rájött: ő soha nem szoptathatja majd a kisbabáját. Ekkor döbbent rá: normális családot és gyermekeket szeretne. Ez a felismerés teljesen összetörte őt. 16 évesen bejelentette szüleinek és a pszichológusainak: megbánta a nemváltást, újra lány szeretne lenni. Mint Petersonnak elmondta: az orvosok elfogadták a döntését, de nem segítettek neki az identitása helyreállításában. 

Azonban hiába gondolta meg magát, komoly fizikai problémákkal szembesült: a tesztoszteron miatt a hangja olyan lett, mint egy mutáló tinédzser fiúnak, vizelési zavarai vannak és állandóak az ízületi panaszai. A melleit örökre elvesztette, ráadásul annyira barbár módon műtötték meg, hogy műmelleket sem kaphat. 

Amikor 18 évesen elkezdte megosztani a történetét, hatalmas gyűlölet áradt rá. Elvesztette a barátai egy részét és propagandistának lett bélyegezve. Több állami törvényhozás előtt tanúvallomást tett, és története lett sok republikánus törvény alapja, amelyek megtiltják a kiskorúak nemváltását. 

Júliusban Chloe a képviselőház igazságügyi bizottságának meghallgatásán a következőt mondta: 

„Az orvosok teóriái hamisak voltak. A gyógyszerek és a műtétek megváltoztatták a testemet, de nem tudták megváltoztatni a valóságot, hogy nő vagyok, és örökké nő is maradok.” 

Arra kérte az amerikai politikusokat, vessenek véget a „barbár áltudomány” propagálásának és ne engedjék, hogy még több áldozatot szedjen az ideológia. 

Az ellenállás 

Chloe és a hozzá hasonló emberek történetei hatalmas felháborodást keltettek Amerika-szerte. Már közel 20 államban fogadtak el olyan törvényt, amely tiltja a kiskorúak hormonkezelését és nemváltó műtéteit. Több helyen a szülők követelik a genderpropaganda kivételét az iskolai tananyagból. Az Economist például arról számolt be: 

a szülők már Kaliforniában is lázadnak genderideológia ellen. 

Mint a lap leírja: liberálisok, evangéliumi keresztények, melegek és muszlimok egyaránt a gyerekek védelme mellett szólalnak fel az iskolákban. Azonban erre a demokraták még keményebb törvényekkel válaszolnak. Például Sacramentóban az állami törvényhozás előtt elfogadásra vár egy törvény, amely: „a  «nemi identitás megerősítését» jogilag a gyermek »egészségének, biztonságának és jólétének« részévé tenné”, ami az Economist leírása szerint azt jelentheti, hogy ha a szülő nem támogatja a gyermeke transz identitását, akkor az veszélyesnek tekinthető a gyermekre nézve.

A Demokrata Párt a republikánus törvényeket a gyerekek védelméről úgy állítja be, mint amik „fontos egészségügyi ellátástól fosztják meg a transz gyerekeket”. Joe Biden egy alkalommal kijelentette: a transz emberek „a legbátrabb emberek közé tartoznak, akiket ismer”, s elkötelezte magát, hogy harcol a republikánusok törvényei ellen. Ami Cole történetét illeti: a New York Times egy cikkben félresöpörte azt, mint ami kivétel, miközben a legtöbben nem bánják meg a nemváltó műtéteket. 

A genderideológia áldozatainak jelentős része nem progresszív vagy liberális szülők gyermeke, hanem átlagos amerikai családból származnak, ahol az apa és az anya nem is sejtette, mit tanítanak a gyerekének vagy mik jöttek szembe vele a telefonján. Bethany Mandel és Karol Markowicz a témában írt könyvükben, az Ellopott ifjúságban (Stolen Youth: How Radicals Are Erasing Innocence and Indoctrinating a Generation) a következőt írják: több esetben az iskola összefog a szülők ellen, és egyszerűen átnevelik a gyereket. 

Az amerikai társadalom nem baloldali beállítottságú, és

a többség nem kér a woke ideológiából, de minden nagyobb intézményt elfoglaltak a progresszívok. 

Mandel és Markowicz könyve szerint Amerikában az iskolák, a kórházak, az állami bürokrácia mind olyanok kezében vannak, akik elkötelezettek egy woke program megvalósítása mellett. 

Mint Mandel a könyvük előszavában leírja: „A woke forradalmároknak – akárcsak a 20. század kommunista forradalmárjainak – a célja a társadalom átalakítása, akkor is, ha ez szenvedést okoz bizonyos embereknek. Ezen ideológia szerint az egyén jólétét és érdekeit alá kell rendelni a kollektív jónak. Az egyén szenvedése irreleváns, csak a társadalmi változás elérése számít.” 

Forrás:Mandiner