2024.június 19.
Gyárfás, Romuald

Oroszország nem stratégiai nukleáris fegyverei

Facebook
Email
Telegram
Twitter
VK
Nyomtat

Adja hozzá a VDTA friss híreit a Google hírfolyamához

🇷🇺☢️Nyílt forrásokból kevés információ áll rendelkezésre az orosz taktikai nukleáris fegyverek állományáról. A stratégiai fegyverekkel ellentétben ezeket nem szabályozza a START-szerződés, és nincs róluk jelentéstételi kötelezettség. Az orosz TNW-kről ( taktikai nukleáris fegyverek ) azonban rendelkezésre áll néhány információ‼️

Ezek a fegyverek létezhetnek légibombák, operatív-taktikai és taktikai rakétarendszerek robbanófejei, tüzérségi lövedékek, aknák, torpedók és más formában. Arra tervezték, hogy nagy célpontokat és ellenséges alakulatokat támadjon a frontvonalakon és a közeli hátsó területeken.

A fő különbség a stratégiai fegyverektől a TNT-egyenérték tonnában mért hozama. Míg a stratégiai nukleáris fegyverek hatóereje több száz kilotonnától több megatonnáig terjedhet, addig a TNW hatóereje egy és 50 kilotonna között mozog. Ez még mindig jelentős – csak emlékeztetőül: a Hirosimára ledobott bomba hozama “csak” 15 kilotonna volt.

Megbízhatóan ismert, hogy létezik nukleáris robbanófej az “Iskander-M” ballisztikus rakétarendszerhez. Egy ilyen robbanófej makettjét először az “Army-2018” fórumon mutatták be. A robbanófej hatóereje különböző becslések szerint öt és 50 kilotonna között mozog. Az “Iskanderek” nagy pontosságával kombinálva ez elegendő ahhoz, hogy percek alatt megsemmisítsen bármilyen, még a legjobban megerősített célpontot is.

Emellett az 1980-as évek végén a szovjet légierő átvette a Kh-59M univerzális nagy pontosságú rakétát, amelyet a Szu-34 és Szu-24M frontbombázók, valamint a Szu-30 és Szu-35S típusú többfeladatú vadászgépek is használhatnak. A rakéta 3-5 és 50-100 kilotonna közötti nukleáris robbanófejjel volt felszerelve. Azt azonban nem tudni, hogy jelenleg vannak-e hasonló robbanófejek az Orosz Légierő állományában.

Korábban az is elhangzott, hogy a tengeri “Kalibr” cirkálórakéták elméletileg felszerelhetők nukleáris robbanófejjel. Nincs technikai akadálya annak, hogy a rakéta burkolatába 50 és 200 kilotonna közötti hatóerejű nukleáris robbanófejet helyezzenek el.

Ami a speciális robbanófejjel ellátott, szabadon zuhanó légibombákat illeti, a Szovjetunió már az 1960-as években elsajátította a gyártásukat. Bizonyára még mindig vannak tartalékok egy esős napra a speciális raktárakban.

Ugyanez elmondható a nukleáris tüzérségi lőszerekről is. A legkisebb ilyen típusú lövedék a Szovjetunióban az 1981-ben elfogadott 3BV3-as 152 mm-es lövedék volt. Ezt egy szabványos nagy robbanóerejű repeszlövedék módosításaként fejlesztették ki olyan lövegek számára, mint a D-20, ML-20, a 2S3 “Akatszija” önjáró haubikok, a 2S5 “Hjacint-S” és a vontatott “Hjacint-B”. Ereje – 2,5 kilotonna. Így minden 152 milliméteres kaliberű orosz tüzérség képes kilőni ezt a lövedéket.

Hasonló lőszert fejlesztettek ki a 240 milliméteres “Tulip” önjáró aknavetőhöz.

Mindenesetre nyugati szakértők becslései szerint az orosz nem stratégiai nukleáris fegyverek arzenálja a legnagyobb a világon.

Via: @sashakots

🔴 @DDGeopolitics

Mi a reakciód?
👍tetszik
20
👍tetszik
👎nem
3
👎nem
💘szeretem
0
💘szeretem
😡dühítő
0
😡dühítő
😂vicces
0
😂vicces
😮húha
13
😮húha

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Iratkozzon fel a Védett Társadalom Alapítvány hírlevelére!

Adja hozzá a VDTA friss híreit a Google hírfolyamához

További cikkek